summer's almost gone

Lassan eltelik a nyár, persze ha feltételezzük, hogy volt egyáltalán, ami ezen az égövön inkább csak posztulátum marad, kézzelfogható jele ugyanis nem nagyon volt, mondhatni, empirikusan nem tapasztaltuk. Egyszóval szar idő volt, na. Vagy inkább nem volt különösebben jó idő. Tudom, otthon meg gatyarohasztó meleg volt egész nyáron, és higgyétek el, irigykedem is, mint az állat.
Most mondhatnám azt, hogy túl sok minden nem történt, azért nem írtam, de nem lenne igaz. Inkább azért nem írtam, mert a legfontosabb dologról, ami történt, még nem akartam írni, és minden más olyan másodlagosnak tűnt emellett. Még egy kicsit kínozlak titeket: amióta utoljára írtam, itt volt nálunk egy hétig a nővérem, az unokanővérem és a férje, és szuperjó volt. Sokat kirándultunk, és még grilleztünk is egyik este. A 18-ai hétvégén elmentünk Antwerpenbe kettesben, erről majd még külön beszámolok, és persze a képeket is feltesszük majd a szokásos helyre.
Na jó, rátérek a tárgyra: a 8. hét végén járunk, mármint a terhességben. Lehet, hogy páran azt gondoljátok, még korai elmondani, de a kezdeti aggodalmaskodások után úgy döntöttünk, nincs min görcsölni, úgyis az lesz, ami lesz, és inkább megosztanánk az örömünket mindenkivel. Hétfőn voltam ultrahangon, már két centis volt a kis maszat, mozgott, vert a kis szíve, szóval olyan egészséges, amilyen csak lehet. Reméljük, minden jól fog menni a továbbiakban is. Én egyelőre teljesen jól vagyok, még csak fáradtabbnak sem érzem magam, és nincs hányingerem se. Viszont megtanultam, milyen az igazi éhség, ami ha egyszer beköszön, nem kegyelmez. Ezt leszámítva nagyon minimálisak a tüneteim, és ennek örülök is. :) Április 3-a a számított születési dátum.
És mikor találnék munkát, ha nem most? :) Még semmi nem biztos, de egy fordítócéghez megyek interjúra jövő héten (angol-magyar fordítót keresnek), és a próbafordításommal nagyon elégedettek voltak, szerintem jó esélyem van. Szerintetek megmondjam az interjún, hogy terhes vagyok, vagy ne?