fiunk lesz

Ma újfent jártunk a dokinknál, aki gondolkozik azon, hogy vesz egy új ultrahanggépet, és tesztelésre már ott is volt nála, úgyhogy sokkal jobb felbontásban szemlélhettük meg a kis csemeténket, és bizony Dezső egyből kiszúrta a kukacot. :) Úgyhogy maximálisan beigazolódott az első megérzésünk, és nagyon-nagyon örülünk, persze ugyanígy örülnénk, ha lány lenne, szóval igazából annak örülünk, hogy már tudjuk, és nevén szólíthatjuk: András. :)
Különben is minden OK, már várom, hogy elkezdjek alaposan gömbölyödni, épp itt az ideje szerintem...
Hazafelé volt egy kisebb malőrünk: az utcánkba elég hülyén lehet bekanyarodni, mert mindig állnak a szembejövő sávban a lámpa miatt, és úgy kell beóvatoskodni két autó között. Most is így történt, és amikor Dezső szép óvatosan átgurult a "résen", egyszer csak egy biciklis ott termett a motorháztetőn... Baromi gyorsan jött, és nem láttuk egymást a kocsisortól (pont egy teherautó előtt jöttünk el), még szerencse, hogy mi nagyon lassan mentünk, de azért megijedtünk rendesen. A pasinak semmi baja nem lett hálistennek, és a bringája is megúszta annyival, hogy az első kerék elgörbült. De nem tudott vele továbbmenni, úgyhogy Dezső hazavitte (ebben a pocsék időben szerintem jobban is járt csórikám, elég messze is lakik ráadásul), meg felajánlottuk, hogy kifizetjük a felét a javításnak. Nem igazán a mi hibánk, ami történt, teljesen előreláthatatlan helyzet volt, de akkor is olyan rossz érzés, főleg hogy Dezsőnek is volt már bringás balesete, úgyhogy pontosan tudja, milyen az. De szerencsére nagy baj nem történt.

UPDATE

Norka kérésére a sztárfotó:



Egész jól látszik szerintem a kis dudor, a dokinéni még egy kis keresztet is odatett, hogy könnyebb legyen megtalálni. :)
A kocsiról: a motorháztető behorpadt egy jó tenyérnyi részen az ütközéstől, de mivel amúgy se egy csúcsmodell az autó (12 éves), különösebben nem bánkódunk miatta. Elég ijesztő volt, tipikus női reakcióm az volt, hogy a szemem elé kaptam a kezem. :) De szegény bicajos arcáról meg regényt lehetne írni, ahogy keveredett rajta a meglepődés és a düh, hogy "na basszus, pont ez hiányzott a nap végére"...