2008. február 6.

doki, karnevál

Tegnap újfent megejtettük szokásos havi látogatásunkat a dokinál. Andris mégsem fordult be, ahogy azt gyanítottam; kiderült, hogy amit én a fenekének hittem, az valójában a feje. :) Leggyakrabban úgy fekszik, hogy a feje a köldökömtől jobbra van, elég rendesen kinyomja. Ez a kedvenc testhelyzete, és nagy ritkán ugyanez balra. A magzati tornaórák egyre intenzívebbek, néha már anyai szisszenések és jajszavak kísérik a kis erőművész egy-egy megmozdulását. A fejátmérője 7,7 centi, ez a 31 hetes átlagnak felel meg. (Rólam annyit, hogy a vércukrom és a pajzsmirigyem rendben van, viszont elkezdtem kissé vizesedni, a gyűrűmet most már nem is hordom, mert reggelente alig tudtam lehúzni az ujjamról.) Most már a szülésről is beszélgettünk a dokival, kicsit meg is nyugodtam, mert tartottam attól, hogy nagyon szigorúan a saját elképzelései szerint lesz csak hajlandó irányítani a dolgokat, de azért elég rugalmasnak tűnt. Persze megértem, hogy az orvosnak óriási felelősség van a vállán, de mégis szeretném azt érezni, hogy én és a baba vagyunk a középpontban, és nem ő. De azt hiszem, nem lesz gond. 19-én megyünk megnézni a szülészetet, arra is nagyon kíváncsi vagyok.
Voltunk vasárnap Binche-ben, megnéztük, hogy karneváloznak a belgák. A belvárosban tulajdonképpen minden házban kocsma van, és mindegyik tömve volt (és délután 2-kor úgy tűnt, már egy ideje iszik a jónép). A gyerekek mind jelmezben voltak, és az utcák úsztak a konfettiben - és, ami azt illeti, a szemétben. Mindenki az utcán evett-ivott ugyanis (főleg akik nem fértek be a kocsmákba), de szemetesek nem voltak kihelyezve, úgyhogy kénytelen voltál eldobni a hotdog papírját, miegymást. Egyébként valószínűleg ugyanabból az okból nem voltak szemetesek, ami miatt az összes ablakot ideiglenes drótháló, afféle galambrács védte: alighanem az évek tapasztalata megmutatta, hogy a mulatozó jónép hajlamos elhajigálni, ami a keze ügyébe kerül, legyen az sörösüveg vagy szemeteskuka. Különben a galambráccsal fedett, dugig tömött, zenétől hangos kocsmáknak volt egyfajta háborús bája. :) És egyáltalán, nagyon jó volt a hangulat.
A karneváli eseményeknek azt a mozzanatát csíptük el, amikor az úgynevezett sociéték vonulnak fel. Ezek általában baráti társaságok, akik nem a "hivatalos", hagyományos jelmezeket viselik, hanem saját úri kedvük szerint öltöznek föl és járják végig a várost (elsősorban a kocsmákban téve tiszteletüket természetesen). Vannak csapatok, akik egyforma jelmezt öltenek, de láttunk olyan bandát is, ahol a római centuriótól a barbár harcoson keresztül a marcona kalózig minden volt, és nem is gagyi jelmezben. Minden csapatot egy dobos kísér. Dezső készített jó pár fotót, majd megkérem, tegye fel őket.
Bár a karnevál a böjt kezdete előtti három napon zajlik, az előkészületek már hat héttel korábban megkezdődnek. Egyrészt lázasan készülnek a jelmezek (a binche-i karnevál hagyományos jelmezei jogvédettek, csak itt készülnek, nem szabad eladni őket és nem szabad más napokon vagy máshol viselni). Másrészt a résztvevők (dobosok, zenészek, táncosok) próbákat tartanak, készülve az utcai felvonulásokra, körtáncokra, valamint a szombati bálokra is, amire leginkább csak a város lakói mennek el, szigorúan mindenki jelmezben, álarcban. A fő események persze a "zsíros napokon" zajlanak, vagyis a hamvazószerda előtti vasárnaptól keddig. A "zsíros vasárnap" (dimanche-gras, nálunk, evangélikusoknál csak ötvened vasárnapja) a sociéték napja, amit mi is láttunk. Hétfőn az ifjúság mulatozik, húshagyó kedd pedig az igazi nagy attrakció napja: a hagyományos jelmezeké. Négyféle jelmez van: a Pierrot, a Harlekin, a Paysan és a Gille. Az első kettőnek csak gyerekek öltöznek be, a harmadiknak kamaszkorig, a negyediknek pedig még nagypapák is. A Gille-ek narancsot ajándékoznak mindenkinek, gondolom, ez egyfajta termékenységi szimbólum. Úgy tudom, az emberek egymást is megdobálják a narancsokkal, de a Gille-eket nem szabad megdobni, mert az olyan, mintha visszaadnád az ajándékot. Ki tudja, talán jövőre vagy azután még húshagyó kedden is eljutunk Binche-be, hogy ezeket a maskarákat megcsodáljuk.

Nincsenek megjegyzések: