2008. március 11.

hírek a dokitól

Kezdem a jó hírekkel. Vérnyomás 100/70 (inkább még alacsony is, nem?). Andris fejátmérője 91 mm, mellkasátmérője 92 és 86 mm, ezek alapján kb. 2600 gramm lehet most, és a szülés idejére nagyjából 3200 lesz. Ránézésre mindene megvan, rendben van, szívhangja jó.
Nem annyira jó hír: 81 kiló vagyok :-S. Ez 15 kiló hízást jelent a 66 kilós indulási súlyról, ami már eleve nem volt a versenysúlyom. A doki látott némi cukrot a vizeletben, nem tudom, nézik-e még a cukorszintet.
Egyáltalán nem jó hír: Andris fartartásos, tehát bármennyire is úgy éreztem, hogy lejjebb csúszott a pocakom, még mindig fent van a feje, és alighanem azért, mert nyújtva van a lába, és már nem tudja behajlítani, hogy megforduljon. Ez sajnos azt jelenti, hogy hozzá kell szoknunk a császármetszés gondolatához. :( Én eléggé el vagyok kenődve, mert nagyon szeretnék természetesen szülni, de elég kicsi az esély arra, hogy Andris még meg tudjon fordulni, így viszont nem biztos, hogy merjük vállalni annak a rizikóját, hogy esetleg a feje megszorul, mikor már a teste többi része kint van, és ne adj' Isten már lélegezni is elkezdett. Szóval ez van.
A legfontosabb persze, hogy egészséges legyen, és azért még nem adom fel a reményt, hogy megfordul (csinálom a fordítós gyakorlatokat, meg beutalt a doki medencefenék-röntgenre a jövő héten, hogy lássuk, mekkora a hely, ahol ki kéne férnie). Meg holnap reggel elmegyünk azért kettesben a gyógytornászhoz, aki biztos egészen máshogy fog hozzáállni a dologhoz (az orvos nagyon rámijesztett, elég rémségesen írta le, hogy mi történhet, ha egy nyújtott lábú gyereket megpróbálnak megfordítani - a lába kirepesztheti a méhet -, meg hogy lehet, hogy azért nem fordult meg, mert rövid a köldökzsinór vagy a nyaka köré tekeredett és nem engedi, meg hogy mi történik, ha beszorul a feje, mikor a teste többi része már kijött). Meglátjuk, ő mit mond, lehet, hogy azt, hogy szerinte vágjunk bele nyugodtan a normál szülésbe, de erősen hajlunk afelé, hogy inkább biztosra kell menni, még a császár hátrányaival is.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

figyelj, Judit! én úgy érzem, hogy semmi baj nem lesz.

norka írta...

Judit, babám, bízd magad rá a természetre. Pontosan a köldökzsinór problémák miatt szokott így lenni! A négykézláb, letett alkarra támaszkodás tud segíteni, de csak tényleg akkor, ha van rá mód.
4 gyerekig császárral is el lehet menni! :) S hidd el, tényleg az számít, hogy te is és ő is egészségesen legyetek túl rajta.
Drukk hegyek!++++++

Névtelen írta...

Jucika, csaszar utan is van elet, hidd el! Az ilyen direkt megforditasokkal meg vigyazz, mert ki tudja, miert nem fordult meg, es eroltetve mit okozhat az. Nem lehet UH-val megnezetni, hogy mi van? Ugy ertem, hol a zsinor, meg ilyenek?
Az orvos sztem nem ijesztgetni akar, hanem talan ovni a nagy holisztikus felfogastol, ami esetleg a termeszetesseg jegyeben jol beleavatkozna a mostani allapotokba, kozben meg nagyobb bajt is okozhat.
Szerintem is minden oke lesz, hiszen szuletnek faros gyerekek sokan (Levi is ilyen volt), es a csaszar sem a vilagvege, ha az eredmenye egy egeszseges gyerek (hat meg ketto:-)) meg egy egeszseges anyuka.
Hidd el, attol, hogy csaszarral szuletik, meg semmi olyan baja nem lesz, amivel az osanyak szoktak ijesztegni mindenkit, hog ymajd nem szopik, nem lesz tejed, nem lesz jo kis osszeszokas meg satobbi, nekem a csaszarom utan minden okes volt, tej is (tobb mint egy evig szoptattam), meg az osszeszokas is, meg sokunknak is.
Szoval csak ovatosan, nem mindegy, hogy nyomjak es merre azt a szegeny gyereket.

Cili

Juci írta...

Drágák vagytok, köszönöm! A nyomkodással forgatást én se szeretném, a doki is mondta, hogy lehet, hogy a köldökzsinór nem engedi, akkor meg hiába nyomkodják. Tegnap mondta az UH közben, hogy itt a köldökzsinór, de azt nem nézte, hogy merre megy, nem tudom, végig tudná-e követni. A fordítós gyakorlatok alatt én is csak a négykézlábazásra gondoltam, meg a magasra polcolt fenékkel való fekvésre. Ha ez ad neki egy kis segítséget, hogy mégis meg tudjon fordulni, annyit megér (bár azt vettem észre, hogy ahogy felveszem ezeket a testhelyzeteket, azonnal elalszik, biztos kényelmes). :)
Én se úgy látom ám, hogy ez a világ vége, és az a legfontosabb, hogy épen, egészségesen jöjjön a világra, minden más másodlagos. Csak még szokni kell a gondolatot, de azért nem fogom magam rossz anyának tartani, ha császárral kell szülnöm, megígérem! 4 gyerek meg elég is lenne, bár nem lenne rossz, ha nem kéne mindegyiket császárral megszülni. :)
Egyébként mennyire lesz szabad / fogom tudni a gyereket emelgetni császár után? Úgy értem, éjszakánként még valakinek fel kell kelnie, hogy kivegye a gyereket a kiságyból és a kezembe nyomja?

norka írta...

Hát én császár napján már kénytelen voltam Marcikát is felemelni, de egy héttel később már a két gyereket egyszerre. De alapvetően a természet úgy találta ki, hogy a gyerek pont olyan súlyú, mint amit a mami elbír.

Császár után spontán: ha rendben van a heg (ált. 5 mm felett), akkor szokták engedni itthon is, persze folyamatosan monitorozva. Szóval még bármi lehet! :)

Szép a pocid, nagyon. Marcim mondja: "Nézni akarom pocakos nénit! Andris kibújik! Kibújik!" S ha ő mondja, akkor biztos így is van! :)

norka írta...

Mármint a 2. császár után a 14 kilós gyereket...

Névtelen írta...

Azok a gyerekek olyan picik, meg sem erzed a sulyukat. En is emelgettem oket, nem volt gond. Nekem a csaszarom eleg jol sikerult, meg fajdalomcsillapitora sem volt szukseg, es negy nap mulva, mikor hazamentem, mar el is felejtettem, siman csinaltam mindent.
Igen, lehet utana siman szulni meg, ha minden rendben van, szoval fel a fejjel, lenyeg, hogy Andrissal minden rendben legyen.

Cili

Névtelen írta...

Teljesen egyetértek azzal, amit a csajok írtak itt már neked. Ne keseredj el ha császárra kerül a sor! A lényeg, hogy az ilyen nyomkodós dolgokba ne menj be, az oxigénhiány sokkal nagyobb károkat csinálhat, mint egy császármetszés rajtad!
Zsú

norka írta...

Ja és még annyit szerettem volna írni, bár lehet, hogy ez kognitív disszonancia, de a másodiknál én már örültem, hogy megint császár, mert ha már ott fent szétmentem, ne menjek már lent is szét. Egyébként meg annyit a maradandó károsodásról, hogy úgy mondjuk a 30. páros lábemelésnél már azért érzem, hol a császárhegem, amúgy semmi! :)

Névtelen írta...

Norka, ezzel a gondolattal en is tudok azonosulni:-)) Nekem volt mar egy alhasi mutetem tiz eve kb, szal egy heg mar volt a hasamon, es gondoltam, ezt mar ismerem, nem felelmetes. a masikat nem, de nem is akarom, az eleg felelmetesen hangzott (mondjuk egy gatrepedes meg varras.... brr!)


cili

Névtelen írta...

Ez a gátmetszés dolog tényleg durva, én már csak tudom, nekem nyolc centit vágtak a Daninál, de higyjétek el, mára már semmi nyoma, hoyg ott kettő kölyök is kibújt!:)
Zsú

Névtelen írta...

ja, bocsi: Higgyétek el.:)
Zsú