április 2.-ről szóljon az ének :)

Tegnap végre eljutottunk a dokihoz, a kitűzött időpont április 2., de mielőtt ezt részletezni kezdeném, hadd ugorjak vissza pár napot az időben, hogy elmeséljem, mennyire nem volt szerencsém a héten az időpontokkal.
Azt ugye már írtam, hogy kedden rossz időpontra mentem a röntgenre, és vissza kellett mennem másnap. Nos, másnap elindultam időben, tudva, hogy a villamos néha kiszámíthatatlan, és jó időt is futottam egy darabig: még volt háromnegyed órám egy húszperces villamosút megtételére, csakhogy az a fránya villamos nem akart jönni. Húsz perc után jött egy, ami kb. félútig vitt volna, onnan garázsmenet. Gondoltam, erre nem ülök fel, mert inkább a föld alatti, viszonylag védett csomópontban várom be a következőt, mint az esős, szeles, kétszer három sáv közé szorított megállóban. Jól is tettem, mert a következő villamos is csak odáig ment, aztán megint semmi. A háromnegyed órából eltelt negyven perc, amikor úgy döntöttem, most már inkább taxiba ülök. Persze elkéstem, mint a dög (húsz percet), de azért a CT elkészült (nagyon kedves, csevegős technikus volt, úgyhogy bátorkodtam megkérdezni, hogy még mindig farral előre van-e a gyerek, és mondta, hogy igen). Ezután a buszmegállóban vártam vagy félórát, ott megtudtam, hogy sztrájkolnak a busz- és villamosvezetők, azért nem jár semmi. Nagyszerű, megint taxi a metróig (az legalább járt). Fél hétre már itthon is voltam (fél kettőkor indultam el).
Másnap, csütörtökön mentünk volna a dokihoz, de épp elindultunk az autópálya felé, amikor telefonált az asszisztense, hogy szülni hívták, ha gondoljuk, bemehetünk egy órával későbbre, de nem biztos, hogy ott lesz. Mivel elég messze van a rendelő és az ünnep előtti dugó már szépen kialakult az autópályán, megkértem a nőt, hogy inkább majd hívjanak vissza egy másik időponttal, mi meg elmentünk bevásárolni. Másnap hívtak is, úgyhogy még péntek délután fogadott minket a doki. Úgy veszem észre, egyre kedvesebb, ahogy a terhesség vége közeledik: szerintem már örül, hogy hamarosan hentelhet. :) Andrisra vetettünk egy pillantást, természetesen még mindig csücsül, sőt olyan magasan van, hogy alulról ki se tudta tapintani. A fejátmérője 96 mm (a múlt héten 91 volt), úgyhogy még mindig nő, mint a bolondgomba. :) A magzatvíz már elég kevés. A méhszáj teljesen zárva, úgyhogy talán nem fog a császár kitűzött időpontja előtt megindulni a szülés. A vérnyomásom még mindig tök jó (110/70), a vérképem is rendben volt.
Elsején kell befeküdnöm, és másodikán reggel velem kezdenek (7:45-kor tolnak be a műtőbe). Ami nagyon jó hír, hogy Dezső is bent lehet (illetve addig kiküldik, amíg engem a műtőasztalon elrendeznek, mert kicsi a hely). Legalább nem fogok egyedül ott parázni (hanem ketten fogunk). :) Jaj, már nagyon kíváncsi vagyok; a műtéttől nem igazán félek, de én mindig csak az utolsó pillanatban fogom fel a dolgokat és kezdek idegeskedni. Ez végül is nem rossz, mert most még legalább tudok pihenni, nem az idegeskedés köti le az energiáimat. Nem tudom, hogy csak a terhesség vége miatt, vagy mert most pihenem ki azt, hogy ilyen sokáig dolgoztam, de szinte egész nap aludni tudnék. És nagyon jó érzés, hogy nem is nagyon kell semmit csinálnom, csak pihizhetek, úgyhogy igyekszem kihasználni.
Tegnap átmentünk Dezső egyik kollégájához, akik itt laknak a faluban, és januárban császárral született a kislányuk ugyanebben a kórházban. Sok hasznos dolgot tudtunk meg tőlük (pl. hogy itt vinni kell a kórházba ruhát a babának), és megcsodáltuk az édes, barátkozós, aktív kisbabájukat. Holnap pedig még hivatalosak vagyunk egy kis húsvéti vendégségbe, aztán már csak egy hét, és itt lesz a kis porontyunk. :)
Addig is mindenkinek szép húsvéti ünnepet, jó pihenést és jobb időt, mint itt van!