égszakadás, földindulás

Tegnap elkezdték a tetőjavítást - persze mindig olyankor tartanak szünetet, amikor Andris ébren van, és akkor látnak neki újra a munkának, amikor leteszem aludni. :) Tegnap elég keveset aludt a zajok miatt (összesen másfél órát egész nap), ma már jobban bírja, nagyot horpasztott délelőtt és most is elaludt a dübögés ellenére. Remélem, egy-két nap alatt végeznek.
Különben igazi angyal ez a gyerek: hullafáradtan is érdeklődő, mosolygós, nem nyűgösködik. Este elvittük sétálni, próbált-próbált elaludni, de mindig jött egy motor vagy autó vagy traktor, szóval nem jött össze. De hangja nem volt, csak nézelődött. Azért az esti öltöztetéskor, pelenkázáskor már elszakad a cérna, ott már "adjatokenniaztánhagyjatokaludni" a hangulat, de ez érthető is ilyen fáradtan. Aztán bever egy dupla adagot, és legújabban 7-8 órát alszik. :) Ez már csak egy éjszakai kelést jelent, mert pl. tegnap 8-kor evett este, majd ébresztett háromnegyed négykor és háromnegyed hétkor. Szuper!
Tegnap beköszöntött a 12 hetes fejlődési ugrás (nála a hathetes is egy héttel korábban jött), ilyenkor az evések sokkal tovább tartanak (40-50 perc), mert az utolsó cseppet is igyekszünk kipréselni mindkét ciciből. Így játékra nem sok idő marad, de azért azt kihasználjuk egy kis éneklésre, játszószőnyegezésre, hasonfekvésre. Ha kipihent, egy és negyed órát bír kb. ébren, akkor kezd ásítozni.
Na ha már itt tartok, leírom, hogy zajlik egy nap. Ébredés fél 7 és 9 között teljesen random időpontokban (idővel szeretném 7 - fél 8 közé belőni), az éjjeli szopik időpontjától függően ugye. Legtöbbször azért 7 körül, 8 utánig csak akkor hagyom aludni, ha nem ébredek föl. :) Kap egy édeskömény cseppet (a 2. szopi előtt D-vitamint, a 4. előtt K-vitamint, az esti előtt megint édesköményt), majd kibugyolálom a pólyából, adok rá valami ruhát (a pólyában csak pelus van rajta, mert a 22 fokos szobában is melege van, ha jobban felöltöztetem), és megetetem. Utána tisztába teszem, apa-percek, majd kicsit játszunk, pl. lemegyünk a földszintre, beteszem a járókába (az ebédlőasztal mellett van), beszélek hozzá, énekelek neki vagy valami babát, játékot stb. mutatok neki, közben megpróbálok megenni egy tál kukoricapelyhet. Ha ásítani kezd, irány az emelet (mindig elmondom neki: látom, elálmosodtál, megyünk lefeküdni, alszol egyet). Ajtó becsuk, függöny behúz, gyerek bepólyál, mindig ugyanabban a sorrendben és nagyjából ugyanazokkal a szavakkal kommentálva. A pólya ellen eleinte lázadozott, de most már megszokta, sőt szereti, legtöbbször megnyugszik tőle és tudja, hogy jön az alvás. Azért volt rá szükség, mert ahogy elkezdett többet ébren lenni és jobban figyelni a világra, nagyon könnyen túlpörgött, és a fáradt baba nem elbágyad, hanem csápol, amitől nem tud elaludni. Plusz a Moro-reflex okozta összerándulásokra is újra meg újra felriadt, ráadásul hiába sikerült nagy nehezen elaltatni, 30 perc után újra felébredt a fáradtság miatt (röhejes, de így van a babáknál), és akkor újra elkezdett csápolni. Mivel a hason alvás nem ment (de nem is erőltettem, mert ódzkodom még tőle), maradt a pólya, és nagyon bevált, a következő gyereket már a kórházban be fogom pólyálni szerintem, úgy hamarabb meg is szokja, és a szülés után közvetlenül jobban is igénylik.
Na, pólyáról ennyit (egyébként egy Miracle Blanket nevű terméket használunk, ijesztően kényszerzubbonynak néz ki, de jó - Magyarországon is forgalmazzák Vaárzspólya néven). Miután bebugyoláltam, leülök vele egy-két percre a fotelba lecsendesedni (ha azonnal bepattintom az ágyba, az nem vált ki osztatlan lelkesedést). Ilyenkor megkapja a cumit, ha nagyon tekereg, kicsit ütögetem a fenekét. Az első néhány napban annyira ideges lett a pólyától, hogy félóráig tartott, mire megnyugtattam. Ehhez általában inkább felálltam és egy picit jobbra-balra himbálóztam, mert Andris nagyon sokáig nem tűrte el, hogy leüljünk vele, csak a mászkálást. Közben ütögettem a fenekét, ami nagyon megnyugtatja, az ordításból is kizökkenti a ritmikus "püfölés" - persze nem erővel ütöm, a hang meg a rezgés a fontos, és a mosható pelenka nagyon jó öblös hangot ad. :) Szóval nyugi, nem verem a gyereket. Ha megnyugodott, letettem az ágyba, kicsit féloldalasan megtámasztottam egy feltekert pléddel és ütögettem tovább a popsiját. A szemét is gyakran el kell takarni, hogy ne nézelődjön, hanem csukja be. Eleinte jó sokáig kellett csinálni az ütögetést, tovább, mint ahogy elaludt, mert ha már abbahagytam és még összerándult, teljesen felébredt és kezdhettem elölről. De egy hét után már látszott a fejlődés: sokkal gyorsabban megnyugodott és elaludt, és kb. két hét után már ott tartunk, hogy a pólya ellen nem reklamál, a kezemben szépen megnyugszik, beteszem a kiságyba, megpuszilom, mondom neki, hogy most alszol egyet, szép álmokat, és kisétálok. Néha vissza kell menni, mert sír, de elég csak rátennem a kezemet vagy visszaadni a cumit, netán a szemét elárnyékolni, és egy-két perc alatt lenyugszik, én pedig kimehetek, az elalvást már egyedül csinálja. Néha dumál az állatkákhoz a fejvédőn, hát olyankor meg kell zabálni. :) Aztán nyöszög egy kicsit és elalszik; ha felébred a 30 vagy 45 perces alvásiciklus-átmeneteknél, legtöbbször visszaaltatja magát (kivéve ha nagyon fáradt vagy ha valami nagy zaj megriasztja).
Volt pár nap, amit szinte teljes egészében az ágya mellett töltöttem, de úgy érzem, nagyon megérte, mert az már nem volt állapot, hogy csak úgy tudtuk elaltatni napközben, hogy folyamatosan tartottuk a cumit a szájában, és így is egy óráig tartott (csak hogy újra felébredjen fél óra múlva). Kicsit módosítottam a Suttogó-féle susog-ütöget módszert, mert így jobban működött: a susogást elhagytam, Andrisra nem nagyon hat, sőt inkább megijeszti, és a háta helyett a fenekét ütögettem, mert jobban hozzá lehet férni és jobban is reagált rá. Azoknak, akik nem ismerik: ez egy önálló elalvást tanító módszer, amivel megtanítjuk a babának, hogyan nyugtassa meg magát és aludjon el egyedül, még ha ehhez a mi maximális segítségünkön keresztül is vezet az út. A cél, hogy ne csak a cicin, a babakocsiban, az autóban vagy kézben, a porszívó vagy a hajszárító hangjára tudjon elaludni a gyerkőc, hanem önállóan a saját ágyában (vagy tulajdonképpen bárhol). Az altatási rituálét is a Suttogótól kölcsönöztem, és ez is nagyon bevált: most már tudja, hogy ha behúzom a függönyt és bebugyolálom, alvás következik, és le kell lassítani. Bízom benne, hogy - persze a pólya elhagyásával - ezek az egyértelmű jelzések később is segítenek majd gördülékennyé tenni a napközbeni alvásokat. Ezenfelül már csak az a dolgom, hogy figyeljek az első ásításra, és azonnal cselekedjem. :) Ennek a néhány nehéz napnak köszönhetően úgy érzem, jobban megismertem a babámat, és könnyebben ki tudom találni, mikor mire van szüksége (ez nagyon reklámszövegnek hangzik), szóval magabiztosabb anyuka lettem. :)
De térjünk vissza a napirendre. Ha minden jól megy, Andris kb. másfél órát alszik, és amikor felébred, itt a következő etetés ideje. Nagyjából háromóránként eszik még nappal, ennél előbb nem nagyon etetem meg, ha korábban ébred és nem tudom visszaaltatni, inkább játszom vele kicsit. Ha tovább alszik, hagyni szoktam, főleg ha előtte nem aludt eleget, de azért 4 óránál többet nem hagyok eltelni két etetés között. Tehát egy ideális napon mondjuk eszik 7-kor, 10-kor, 1-kor és 4-kor, és alszik háromszor másfél órát (na ilyen még nem volt). :) 4 után még megpróbálom letenni egy rövid alvásra, de ez nem mindig sikerül, ezért ha már úgysem alszik, ilyenkor szoktam elmenni vele sétálni, ha az idő engedi (azon ritka gyerekek közé tartozik, akik nem esnek hanyatt a babakocsitól; ha alszik is, max. 20-30 percet), vagy Dezsővel játszik. (Egyébként ha sikerül nagy nehezen letenni egy késő délutáni alvásra, addigra már olyan fáradt, hogy mélyen elalszik, és alig lehet felébreszteni - szerintem ilyenkor már éjszakai álomba megy át.) Az ideális nap fél hét felé fürdéssel folytatódik (bár nem mindennap fürdetjük, de én most már szeretném, az est fénypontja). A fürdés instant siker, még a pelenkázóra visszakerülve is jókedvű, és ekkor szeretném megmasszírozni, de eddigi próbálkozásaim nem jártak sok sikerrel - ilyenkorra már túl fáradt és éhes általában, úgyhogy nem erőltetem a dolgot, ha sír, de azért kitartóan próbálgatni fogom. Az öltöztetésnél már botrány van, az orrszívásra egy percre elhalkul, de az édeskömény beadására megint kitér a hitéből, de akkor már szerencsére a szopi következik. :) Néha ébresztgetni kell, mert olyan fáradt, hogy elalszik a cicin, de mostanság megeszi a dupla adagot és jó nagyot alszik. Szoptatás után büfizés, egy altatódal és be az ágyba, ahol még dumál egy kicsit, majd elalszik. Éjjel egyszer vagy kétszer ébred enni, utána ugyanígy vissza az ágyba és alszik, nem sír, nem ébresztget, szóval mondom, hogy egy angyal.
Ez jó hosszú lett, még leírom gyorsan, hogy azt hittem, mellgyulladásom lesz, mert hétfőn lázam volt és iszonyatosan fájt a fejem, és megvoltak a piros foltok meg a csomó, ahogy kell. Láz másnapra elmúlt, de azért elmentem a dokihoz, aki felírt antibiót, de mivel nem lázasodtam be újra, nem vettem be. Tegnapra a piros folt is elmúlt (masszíroztam, szoptattam, fejtem, ahogy kell), viszont a csomó még mindig ott van. Interesting...
A múltkori szóvicces bejegyzésből pedig kihagytam a kedvencemet. Egyik nap a boltból jöttünk haza autóval, késő volt, Andris éhes volt és fáradt, már a cumi sem nyugtatta meg. Mondogattam neki, hogy mindjárt hazaérünk, és akkor lesz Kánaán. Mire Dezső az első ülésről:
- Nagyot szoppan akkor, azután elhallgat...
Andris becenevei közé így került a szoppantyú, a rotyi zsambon meg a tyrannosaurus mellé (az utóbbi magyarázata: ugye minden kisbaba zsarnok egy kicsit, és már írtam, hogy Andris gyík módjára ingatja a fejét - szóval zsarnokgyík). :) További nevek: kuku, csupi - még biztos van, de most nem jut eszembe.