képekkel meg a napirendünk leírásával, de Andris napok óta csak 30-40 perceket alszik napközben, úgyhogy szinte az egész napot a kiságy mellett töltöm, próbálom el- vagy visszaaltatni. De szerintem nemsokára kivasaljuk a problémát, már rájöttem, hogy sokkal kevesebbet bír ébren, mint gondolnám, tehát ha a szopi után negyedórával ásítozni kezd, azt komolyan kell venni, és irány a kiságy. A másik, hogy érzékelhetőbb átmenet kell neki az ébrenlétből az alvásba, erre is van stratégiám, ha beválik, beszámolok.
No már azt hittem, visszaaludt, de nem, úgyhogy megyek.
7 megjegyzés:
Friss levegő, séta, "mozgás" (ez egyelőre nála az aktív nézelődés, ugye) fárasztják. Nálunk az vált be, hogy amikor elálmosodott, be az ágyába és békén hagytam őket.
Ilyen korban már nagy nézelődők, kis spirált, figurákat stb. tehetsz az ágya, nézelődő helye fölé, lehetőleg kontrasztos színekből, akár egy tarka kendőt. :)
Andrisnál pont az a gond, hogy mindenre kíváncsi, mindent látni akar, és egyszerűen nem bírja becsukni a szemét. Szóval nem az a fajta baba, aki békésen elnézeget valamit, és közben elalszik. :) Még ha felveszem, ringatni próbálom, mászkálok vele stb., hogy elaludjon, akkor is tágra nyílt szemekkel néz, esze ágában sincs elálmosodni. A babakocsiban sem alszik olyan óriási nagyokat. Ezt kell neki egy picit megtanulni, hogy hogyan zárja ki a külvilágot. Talán ezért is alszik jobban éjjel, mert nem lát semmit.
Az első ásítás például tényleg egy jó módszer. És innen az jön: Te vagy az anyja, te tudod! :))))) Ugye, Cecil?
Most ezen lehet, hogy rohogsz, de ez tenyleg igy van, mi csak itt messzirol mondjuk neki a magunket, az egy dolog, hogy a tapasztalatainkat, mert az ok, de hogy mit kene csinalni, azt mar honnan a budos butykosbol tudnank? (uj nyelvet tanulok a karomkodas helyett, latszik? :-)))
enivej, nyilvan valami ignorant dilettans veletlenul anyukava avanzsalodott akarkivel kapcsolatban nyilvan nem mondanam azt, hogy te vagy az anyja, te tudod a legjobban, de pl egy ertelmes, intelligens, a gyereket akaro es a szulosegre keszulo nore sztem ra lehet bizni, hogyha figyeli a gyereket, meg a sajat anyai osztoneit (ugyis osszeolvas mindent emellett), akkor az a legjobb, ha tenyleg o tudja.
Persze, attol meg beszelgetni tenyleg lehet.
A megjegyzésem tök őszinte volt! Arra utaltam, hogy én személy szerint ugyan okoskodom, sokat is, de sokkal jobb, ha az ösztöneidre hallgatsz - ezáltal mintegy irigyellek téged, hogy a felesleges köröket, amiket én lefutok, te simán kihagyod, és a végén ugyanott vagyunk! :) Remélem, így érthető voltam. Ha magyarázkodnom kéne: emlékszem az első hónapokra, amikor baromira nem tudtam, hogy mit csináljak, akkor én örültem volna egy okoskodó segíségnek, a végén meg úgyis úgy van, ahogy a gyerek mutatja.
Igen, nekem is jó lett volna sokszor egy kis mellékes okító segítség az ösztönök mellett. De nekem tényleg senki nem volt, csak Tóth Szilvi és Loós Zsuzsi voltak a tanítóim, pár ötlet erejéig, akik szintén kezdők voltak velem együtt akkoriban.:( No meg a banyák a fórumról, de ők is velem együtt tanulták ki a mesterséget.
És tudjátok, mennyire örülök neki, hogy mondjátok a magatokét? Felesleges köröket én is lefutok azért, főleg ami a parázást illeti, de nagyon sokat jelent, hogy van egy ilyen virtuális mamaklubom. :) Az se baj, hogy néha mást mondotok, legalább több véleményt is hallok, több alternatívát is látok, és kipróbálhatom, Andrisnál mi válik be jobban. Szóval csak okoskodjatok tovább légyszi. :)
Ma csinálok képeket és írok is, de most muszáj elmennem reggelizni, mert éhen halok!
Megjegyzés küldése