vegyes nap

Tegnap sajátos napunk volt. Reggel egy bevásárlóközpontban indítottunk, ahol egy fényképautomatában próbáltunk Andrisról igazolványképet készíteni. Aki már csinált ilyet, az tudja, mekkora móka, hogy ne legyen benne a kezed, lehetőleg az ő keze se legyen a szájában, és belenézzen a kamerába stb. Egy kicsit leizzadtunk, de sikerült összehozni egy elfogadható képet. Ezután mentünk a konzulátusra megcsináltatni az ideiglenes útlevelet a kiskrapeknak. Mivel ott is szabin van a fél iroda, a szokásosnál is lassabban zajlik minden. Nem baj, vártunk, Andris türelmes volt, csak nekem fájdult meg a fejem, mert épp akkor nyírták a füvet az utcában a közterület-fenntartók, és iszonyatos zaj volt. Kb. egy óra várakozás után végül kimentem az autóba megetetni Andrist, de arra is tíz percet kellett várni, hogy kijussak, mert az ajtót kifelé-befelé csak a páncélüveg mögött ülő alkalmazott tudja kinyitni, aki éppen a hátsó helyiségben töltött ki tizenkét példányban valami papírt a sorban előttünk levőnek. Végül kiszabadultam, Andrissal beültem a hátsó ülésre, de aztán gondoltam, kényelmesebb lesz elöl, ott van egy kartámlaféleség. Amikor kiszálltam és becsuktam az ajtót, érdekes pergő zajt hallottam: a vezetőoldali üveg darabkái érintkeztek éppen az aszfalttal. Visszarohantam a konzulátushoz, Andrist beadtam az ablakon Dezsőnek, aki nem tudott kijönni, és futottam a fűnyírós pasasok után. Visszajöttek, megnézték, hogy egy nagy luk van az ablakon és pókhálósan ripityára tört az egész. Mondták, hogy biztos felverődött egy kavics, előfordul. Sűrűn elnézést kértek, adtak egy címet, mondták, hogy menjünk be az önkormányzathoz, kapunk kárjelentést és kifizeti az önkormányzat biztosítója a javítást. Ezt le is zongoráztuk (közben lett volna egy időpontunk csípőultrahangra Andrissal, de persze ezt le kellett mondanunk), aztán jöttünk haza, de ablak híján nem jöhettünk az autópályán, úgyhogy az is eltartott egy darabig, mire hazaértünk. Dezső elvitte a szervízbe az autót, elvileg ma meg is lesz az üveg. Nem nagy tragédia, de azért bosszantó. Ja, az útlevél megvan, de csak egyszeri beutazásra jogosít, a reptéren elveszik, szóval ezért igazán nem érte meg. :)
Aztán délután konstatáltuk, hogy felkerült a szóviccblogra Dezső egyik agymenése. Nagy volt a büszkeség meg az öröm. :) Engem még büszkébbé tesz a tudat, hogy az én számból elhangzott mondat ihlette ezt a fájdalmas képrejtvényt. (Egyébként még mindig nagyon hullik, de nem akarom lelőni a poént.)
Itt újfent iszonyat meleg van, ma ki is ruccanok Andrissal egy kis shoppingra, szükségem van még egy rövidnadrágra meg néhány ujjatlan topra, és a bevásárlóközpontban legalább elviselhető a klíma.
Andris különben zseniális mostanában, elkezdte átállítani a napirendjét: többet van ébren (másfél-két órát, eddig ugye 1:20 volt a max.), és szuperül alszik napközben (szintén másfél-két órát, mindenféle altatás nélkül! csak lerakom, dumál egy kicsit és elalszik). Az éjszakát néha átalussza, néha kétszer kel, néha csak egyszer, nem igazán látom a rendszert, de a lényeg, hogy tök jól alszik. Az autóban, babakocsiban is inkább hajlandó már elaludni. Egyre vigyorgósabb, ha meglát, azonnal mosolyra fakad. Már hangosan is nevet, főleg a "vadulósabb" bohóckodásra. Szoptatás közben, ha az első éhét már elverte, elkezd minden mással foglalkozni, nézelődik, röhög, vigyorog, meg kell zabálni. Ha a hordozóban ül, az ölébe rakott tárgyat ügyesen megfogja, csapkod vele vagy a szájába tömi. Ugyanezt hanyatt fekve még nem igazán tudja, mert úgy nem látja jól, hogy mi van a keze ügyében. Nagyon gyúr az átfordulásra, már az oldalán balanszírozik, de még nem fordul át. És most fölébredt, úgyhogy megyek. :)