schon besser

Szerda reggel ilyen volt a hangulat:



Tegnap este viszont már ilyen:



Igazából félig nem tudom, mi történt, mert Andris már szombat éjjel többször fölébredt sírva, ami abszolút nem jellemző rá. De aznap ugye egész nap utaztunk, és bár nagyon ügyes volt a kocsiban és csak egy kicsit nyűgösködött, azért biztos besokallt. És tegyük hozzá, hogy aznap reggel, még indulás előtt az ágyról is leesett, mert amilyen hülye vagyok, szopizás után otthagytam és mentem pakolni, azt hittem ugyanis, hogy elaludt, és majdnem a duplaágy közepén feküdt. Nem is tudom, mi ütött belém, sose szoktam így otthagyni veszélyes helyen, főleg mióta ennyit ficereg. Egy picit megütötte a homlokát, de csak egy nagyon halvány véraláfutás lett, szóval valószínűleg nem fejjel előre esett. Na mindegy, tanulópénz.
Szóval szombat éjjel kettőkor és ötkor is felébredt zokogva és látszólag farkaséhesen, és közben is sokat nyűglődött. Az is lehet a gond, hogy most már éjszaka is hasra fordul, de vissza még nem tud, és ez néha zavarja, ha egy picit felébred. Különben a Németországban élő nagybátyáméknál aludtunk, nagyon jó volt látni őket, két éve nem találkoztunk, sőt ott volt az unokatesóm is, akivel meg vagy tíz éve nem láttuk egymást. Jót beszélgettünk, nagyon aranyosak voltak. Másnap 4 körül értünk ide, jó volt megérkezni, főleg hogy este még tudtunk pihenni. Andris az út második felét is jól viselte, de éjjel megint többször felébredt és sírt. Már a fogára kezdtem gyanakodni, de hiába nézegettem, tapogattam az ínyét, nincs ott még semmi.
Másnapra aztán be is taknyosodott, tüsszögni, köhécselni kezdett, de láza nem volt. Mivel a 36 fokból 16-ba jöttünk át két nap alatt, ja és az autóban majdnem végig ment a légkondi, nem csodálkoztam (én is megfáztam). Viszont kedden időpontunk volt a harmadik oltásra (amit elvileg négyhósan kellett volna kapnia), föl is hívtam a Kind&Gezin-t (Gyermek és család, ez itt a védőnői szolgálat), hogy biztos menjünk-e, ha mindketten le vagyunk pukkanva, nem fogja-e valaki elkapni tőlünk, vagy nem lesz-e sok Andrisnak az oltás még rá a takonyra. Mondták, hogy ha nincs láza, menjünk nyugodtan. Hát, a szuri után estére lett láza is, és tök nyamvadtul érezte magát szegény, ha letettem, azonnal sírt. Reggel még mindig 38,3 volt a láza, úgyhogy a doki felé vettük az irányt, mondta, hogy máskor inkább várjunk az oltással, ha a gyerek szarul van. :) Hát így jártunk, mondjuk a rotavírus elleni szérumot hathós korig be kell adni, és ugye Andris öthós egy hetes, és a K&G-nél elég sokára tudnak mindig időpontot adni. A dokinéni felírt mindenféle spray-t (orr, fül, torok) meg a szokásos gyógycseppek másik verzióját, meg mondta, hogy adjak neki kúpot nyugodtan, ha nagyon szarul van, akkor is, ha nem lázas. Most már sokkal jobban van, de azért adom neki a gyógyszert még 3 napig (minden homeós egyébként, a kúpot kivéve, ami paracetamolos).
Ja és az adatok: 8390 grammnak mérték kedden (egyébként kb. ugyanennyinek mértem itthon majdnem egy hónapja), 67,5 centi, a fejkörfogata 44,3 cm. Most már annyit mozog, hogy néha úgy látom rajta, már 2-3 óra után éhes, pedig jó sokat eszik, de gondolom, elégeti a kalóriákat. Hason fekve is egyre ügyesebb már, nyomogatja kifelé a kis fenekét, kinyújtja a karját, szóval nemsokára valami újra rá fog jönni szerintem, vagy a visszafordulásra, vagy a négykézlábra. A védőnőtől kaptam két tök jó könyvet a hozzátáplálásról, most ezekkel ismerkedem, nemsokára itt lesz az ideje. Andris már most is enne szerintem, úgy fixíroz minket, amikor eszünk-iszunk, és nagy lelkesen kapja be az orvosságos kanalat. Most adtam neki egy műanyag kanalat játéknak, hadd szokja az érzést. Még egy-két hetet várok azért (asszem).
Még egy cuki, de elég homályos kép: