Nagy változások zajlanak kis életünkben. Az egyik legjelentősebb, hogy Andris igazi mobil srác lett, ugyan még mindig a videón látható laposkúszással, de baromi gyorsan és relatíve nagy távolságokat megtéve, abszolút célirányosan közlekedik. A legviccesebb, hogy nemcsak előre, hanem oldalra is kúszik, úgy talán még gyorsabb is. A legnagyobb tér (meg a játékok nagy része) a nappaliban van, ahol viszont iszonyat hideg a kőpadló, és Andrisnak persze soha nem akarózik a szőnyegeken maradni. De ez ellen nem igazán tudunk mit tenni azontúl, hogy fel van öltöztetve rendesen. Érdekli a lakberendezés: kóstolgatja a függönyt, nyitja-csukja a szekrényajtót, fiókot, amit elér, benéz a vitrines szekrénybe, döngeti a radiátort (és fogdossa a tekerőjét meg a csövet, amit persze nem szabad), ja és elhúzza a széket fél kézzel. Izomcsávó.
A mozgásáról még annyit, hogy a nyár vége óta meglevő hátról hasra fordulás mellé végre belépett a hasról hátra is, de kizárólag puha felületen, a mi ágyunkon vagy a kiságyában. Érdekes módon elsősorban esténként jön rá a foroghatnék, ilyenkor gondtalanul gurulgat jobbra-balra, mit neki az ágy széle. Felülni még mindig nem tud, bár nagyon közel van hozzá, de gyönyörűen ül ölben, etetőszékben stb. Muszáj néha felültetni játék közben is, mert a hason fekvést, mászást megunja egy idő után, de ilyenkor fogom vagy megtámasztom párnával.
Az evés terén van a másik nagy változás: hirtelen át kellett állnunk négy szopiról háromra, mert egyik napról a másikra úgy döntött, hogy ez inkább poén, mint komoly étkezés, aminek eredményeképpen - a két tűhegyes fogacska közreműködésével - komoly sebeket szereztem. Most már felfogta szerintem, hogy nem szabad harapni, de a tejmennyiség csökkenni kezdett a kevesebb fogyasztás miatt. Ez így is van rendjén, elkezdtem több pépes kaját adni neki, csak egy aggodalmam van: hogy iszik-e eleget. Nemrég elkezdtem neki pohárból vizet adni, de ettől mindig nagy izgalomba jön, fújtatni kezd, persze leslukkolja a vizet, ami cigányútra megy, és szerintem ez rossz élmény volt neki, mert most már elkapja a fejét a pohártól, mint aki nem mer inni. Meg az orromat próbálja leszedni ivás helyett, akkora sumák. :D Próbáltam csőrös pohárból is itatni, de arra meg nem jött rá, hogy össze kell szorítani a száját, csak akkor jön belőle. Kanálból elfogadja, de az nem éppen hosszú távú megoldás... Vegyem elő a cumit, amit fél éve nem használtunk? Egyáltalán, mennyi vizet kéne innia egy ekkora gyereknek 3 szopi mellett?
A kaják között egyébként megjelent a hús, egyelőre még csak csirkemellet kapott. Csúszik, mint minden más.
A napirendünk elég stabil: reggel 7-8 között kel - egy ideje teljesen átaludta az éjszakákat, de pár napja kétszer is felsír éjszaka (egyszer még éjfél előtt, egyszer 4-5 körül), és nem az éhség miatt. Lehet, hogy a hús bántja a pocakját, vagy a foga jön, vagy a fene tudja. Ébredés után szopi, öltözködés, reggelire 2 deci vízzel készített gabonapehely. (Az egyik fajta pehely, pontosabban kekszpor cukros, tejporos, a másikban csak gabona van, de elvileg tejjel vagy tápszerrel kéne keverni: én a kettőt keverem, hogy íze is legyen, de ne is legyen túl hizlaló.) 2 óra ébrenlét után, tehát mondjuk 9-kor leteszem aludni, kicsit molyol és alszik háromnegyed órát, kb. 10-ig. Amikor fölébred, játszunk, 11 körül adok neki főzeléket hússal (közel 200 grammot megeszik belőle). 12-kor megint viszem aludni, ekkor másfél órát alszik. Amikor fölébred, megszoptatom, és utána szoktunk elmenni sétálni. 4-5 körül megint megpróbálom letenni aludni, de ez mostanában nem mindig jön össze. Valószínűleg az a baj, hogy már fáradt, mire a sétából hazaérünk, ezért megpróbálom letenni, de mire elaludna, megéhezik. Úgyhogy az uzsonnára adott gyümölcsöt alighanem be kell szorítani még az alvás elé. Ha nem aludt délután, már fél hétkor megfürdetjük; ha jól aludt egész nap, akkor 7 körül. Így a szoptatás után fél 8 - 8 körül kerül ágyba, és remélhetőleg reggel ugyaneddig alszik...
A legjobbak egyébként az apró dolgok, változások. Annyi mindent észrevesz már: a ruhájára, földre, asztalra csöppenő dolgokat. (Ezeket meg kell tapogatni, szét kell mázolni, majd utána a jobb kéz ujjacskáit imádnivalóan dörzsölgetni egymáshoz.) A nyakláncát úgy babrálja, mint egy idős hölgy, miközben elmereng a teája fölött. Már nemcsak nyúl a tárgyak felé és felborítja őket, hanem elsőre meg tud fogni egy csomó mindent, ha megfelelő méretű. (Nagy kedvenc a Sterimar orrspray, pont babakézre méretezték.) Újabban forgatja a kezében a tárgyakat (ismerkedik a 3D jelenségével), ha elejti hanyatt fekve a feje mellé, akkor odanyúl és fölveszi anélkül, hogy oda kéne néznie. Reagál a saját testhangjaira, nevet, ha rotyogtat egyet vagy büfög. (Nem, nem büfizik; ez a gyerek büfög, mint egy ló.) Jobban örül nekünk messziről, mint közelről. :) Nagyon komoly egyszótagos beszólásai vannak (he), de van, hogy beindul a dumaláda (ádádádádá), főleg pelenkázás közben. Öltöztetéskor kinyújtja a kezét, hogy bedugja a ruha ujjába, vetkőzéskor kihúzza. A kendőt lehúzza a fejéről, és a minap tanúja voltam, amint kirántott a hasa alól és félrehajított egy pelenkát, amiről úgy érezte, útban van. Még mindig a kiskádban fürdik - főleg mivel a derekam nem bírja, hogy térdeljek a nagykád mellett és tartsam őt -, de már ülve; többnyire a kiskacsát próbálja maffiamódszerekkel vallomásra bírni (lásd víz alá nyomás), meg vigyorog rám a tükörben. Az autóban viszont már használatba vettük a gyerekülést, mivel a hordozóból, mint a tüdő a fazékból, egyszerűen kidagadt a kisded.
Nagyon, nagyon zabálnivaló, édes, vidám, máskor szinte tudományosan komoly, összességében igazán JÓ gyerek. Még annyi apróságot írnék róla, de fölébredt, úgyhogy megyek. :)
6 megjegyzés:
Nagyon örülök a hosszú beszámolónak.
Remélem, hogy csak 4-et kell aludni/
ha a sztrájkolók is úgy akarják/és
élőben is láthatjuk az új tudományt. Csók,
Papi és Mami
Várunk titeket!
De jó volt olvasni Pupudlákovics Ferenc úrról! Na, kíváncsi leszek, mit szól a karácsonyfához? A nővérem kislánya hasonló korú volt első karácsonyán, és ő egy nagyot büffentett a meglepetéstől, amikor meglátta a csilivilit.
SZPG
Biztos tetszeni fog neki, de egyelőre fogalmam sincs, hova tegyük, hogy ne borítsa magára.
Egy kicsit nem jövök, aztán alig győzök olvasni! Gratula mindenhez, no meg az új fogacskához is! :)
Köszi, Norka! Hát igen, én a ritkán, de akkor sokat író típus vagyok.
Megjegyzés küldése