Tegnap vásárolni mentünk Andrissal, és összefutottunk Orsi barátnőmmel meg a másfél éves Andrással, akikkel viszonylag gyakran szoktunk találkozni, de Andris eddig eléggé tartózkodó volt a villámként cikázó Andrással szemben, talán még egy kicsit félt is tőle. Most először viszont széles vigyorral köszöntötte őket, amikor leültek mellénk, simogatni kezdte Orsit meg nyújtogatta a kezét András felé, és gagyarászott nekik. Én meg már egy kicsit aggódtam, hogy anyámasszony katonája lesz a fiam, mert eddig nem nagyon értékelte a nagyobb gyerekek társaságát, sőt inkább tartott tőlük, de talán most már elkezdi érdekelni a haverkodás. :)
Egyébként tényleg nagyon nagy dumás lett, mondja, hogy kukukuku meg hádádádádá, de valami leírhatatlanul édes hanglejtéssel, majd megpróbálom levideózni.
Elkezdte a földre dobálni a dolgokat, pl. az ételt az etetőszékből, a játékot az ágyról, pelenkázóról, egyelőre inkább tudományos érdeklődéstől vezérelve, mint csínytevésként; nem is kapkodom föl neki, nehogy azt higgye, hogy én vagyok a házi retriever. (Persze én vagyok, de minél később jön rá, annál jobb.)
Elkezdett négykézlábazni is, igaz, elsősorban tolatásnál és fordulásnál; előre még csak egy-két "lépést" tesz, aztán hason folytatja, a jól bevált módszerrel. Na de majd belejön ebbe is.
El szoktam őt barikádozni a nappaliban, hogy ne tudjon lejönni a szőnyegről a hideg kőre: csak odaterítem a szopipárnát, egyelőre nem tud átmászni rajta, viszont már rájött, hogy a párna vége meg a kanapé között ki tud lógni. Azt az örömet látnotok kéne, amivel nekilendül, hogy megrángassa a telefonzsinórt. :) Úgy begyorsít a fókamászással, hogy csak úgy dübben a kis mellkasa a földön, és majdnem lebólintja a követ. Gyors, mint a csík.
7 megjegyzés:
Valahogy így 8-10 hónap táján "romlottak el", vagyis "javultak meg" az én fiaim is! Hajrá és kitartás! :)
A ledobalja felszedem dologhoz azt szeretnem mondani, hogy ez is egy altalanos mummus, hogy vigyazzanak a szulok, mert a gyereknek ez az elso nagyobb probalkozasa arra, hogy hulyet csinaljon beloluk, pedig amugy ez nem igaz, mert ok csak jatszanak ilyenkor, kiserleteznek, hog ymi lesz ha ledobja (magyaran nem teged tesztel, hanem a jatekot), elvezi ami tortenik, meg ilyenek. En azt talaltam ki, hogy mindenkinek tokeletes komprpmisszumos megoldas szulessen, meg a palyaszeli bekiabaloknak is (mint most en vagyok;-)) na, szoval, hogy volt egy kituzott felora (inkabb szamomra), mig ez jatek ment, es direkt felvettem, hogy direkt ledobalhassa. Ok meg jol kicsodalkoztak magukat, aztan utana mindenki folytatta a dolgat, de ez igy jol bejott, legalabbis nekunk.
Az ötletet én is köszönöm.
Érdekes ötlet a Cilié, látszik, hogy fejben pszichiáter.
Már hogy' lenne anyámasszony katonája a fiad, olyan aranyos kis társasági lénynek mutatkozott a nyári bababulin is. Más ennyi idős gyerek bevadul és bőg ennyi idegentől, ő meg boldogan vigyorgott mindenkire. Csak a fotózáskor vág ilyen rémült-komoly képet.
A dobálós játék ügyében Cilivel értek egyet. Ez tanulási folyamat, amit élvez a gyerek és a mama is, ha van rá ideje. Az elsőnél még van, a másodiknál kevesebb, a harmadiknak adogassa vissza az első kettő. Tovább nem tudom, hogy van. Anya
Én sem parázok azért ettől, tényleg jó ötlet a Cilié.
A szóellenőrzésem prospo. :)
Megjegyzés küldése