2009. január 5.

kéjbérenc

Ja igen, azt elfelejtettem megírni, hogy micsoda kéjenc lett a gyerekből, imádja, ha fésülgetjük, simogatjuk, kenegetjük. Elkezdtem az arcát kenegetni nemrég, mert kiszáradt a hideg levegőtől, és olyan emlékeim voltak kisebb korából, amikor masszíroztam, hogy nem szerette, ha az arcát simítgatom. Most bezzeg a szája elnyílik, a tekintete elfelhősödik, az egész teste elernyed, és csak mosolyog lágyan. :) Ugyanez van a testápolóval való bekenésnél, perceken keresztül. Nagyon édes.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hááá, már a fürdetésnél is láttuk, hogy tudja, mi a jó! A kis Buddha!