mondja

Úgy vesszük észre, Andris már próbál egy-egy szót mondani. Dezsőre azt mondja: a-a (a fél délután azzal telik, hogy nézi az ajtót, ahol Dezső be szokott jönni, és mondja, hogy a-a, én meg mondom, hogy még nem jött meg apa, nemsokára). Ami tetszik neki, az ga, széles vigyorral kísérve (jó, ez nem jelent semmit). :) Viszont a gombra határozottan mondja, hogy goa meg obb, és néha sikerül az is, hogy gomm. Nem csodálnám, ha ez lenne az első igazi szava (elvégre a kuku inkább csak indulatszó); már biztos írtam, hogy teljesen odáig van mindenféle címkéért, cipzárhúzókáért, gombért, patentért, szóval bármi apróságért, amit birizgálni lehet. Még egy kedvenc szavajárása mostanság a tite vagy titá, ezt suttogva, magas i-vel és jó pattanós t-kkel képzeljétek el. Legtöbbször olyankor mondja, ha sikerül valami (pl. fölállni).
A másik zabálnivaló szokása (lehet, hogy már ezt is írtam), hogy utánozza a köhögést. De neki köhögés a tüsszentés, orrfújás, sőt újabban az ásítás, büfögés, pukizás is, tehát ha ilyeneket hall, akár saját magától, akkor azt egy szigorúan összehúzott szemöldökkel és csücsörítő szájjal előadott öhhö öhhö-vel kommentálja. Ennek kedvéért akár a reggeli szopizásból is hajlandó kinézni, ha meghallja, hogy Dezső az orrát fújja a fürdőszobában. :) Néha még egyéb zajokra, pl. zacskózizegésre is előadja ugyanezt. Máskor meg köhögés után mondja, hogy kuku, de ez ilyenkor azt jelenti, kuc-kuc, amit én szoktam mondani neki, ha köhög.
Gyakorolja a felállást, a dobozba bedobálja a tárgyakat, vannak preferált játékai (pl. a Montessori-torony korongjai közül a legnagyobb piros, a formabedobósból a zöld henger), ha több van pl. a dobozban, mindig ezeket választja. Nagyon szeret mindenféle kupakkal játszani, a bébiételes üveg kupakját félórán keresztül is elkergeti a nappaliban. :) Ügyesen elfoglalja magát.
akár félóráig is. A székek alatt már tök ügyesen közlekedik, nem szorul be, mint régebben, sőt már a fejét se nagyon veri be. A kávézóasztal alján háromszor-négyszer is oda-vissza átmászik, ugyanígy a szopipárnán, aztán baromi elégedett magával. :)
Járunk babaénekre kéthetente, a Little Gymbe hetente; változó, hogy mennyire élvezi, általában eleinte érdekli, aztán inkább már csak mászkálni akar (ami teljesen rendben van). Ha sokan vagyunk és nagy a zaj, azt nem nagyon bírja - hiába, első gyerek. Lehet, hogy többet kéne vele ordibálnom itthon. :)

Amit kifelejtettem:

Az egyik kezében fog valamit - fakarikát, kupakot -, és mászik négykézláb. Úgy csattog, mint egy féllábú kalóz. :)
A golyóvezetőn a kedvence a kis piros golyó, a többi figurával nem is foglalkozik.
Ülésből már el tud indulni, de még mindig nem tud önállóan felülni.
Az orrcseppel "rajzol" a pelenkázó fölött a falra (és mivel fémtubusos, le is jön róla a festék, szóval tényleg összefirkálta a falat!).
A sípoló játékokat nagy sikoltással utánozza, sőt üdvözli. Ezt már kiterjesztette az állatos kiskönyvére is, pedig az nem sípol; gondolom, a cicanyávogás miatt, amit én adtam elő neki aláfestésül a macska képéhez.