megpróbálom utolérni magam

Erősen le vagyok maradva a beszámolókkal, miegyébbel, de egyrészt próbálom a háztartást rendbe hozni többhetes távollét után, másrészt némi munkám is lenne, harmadrészt olyan meleg van, hogy mozdulni is alig bírok, szóval nem haladok semmivel túl jól. Jó volt visszaérkezni, mostanra már nagyjából visszazökkentünk a rendes kerékvágásba, de apróbb változások azért vannak a megszokotthoz képest. Andris most kevesebbet hajlandó egyedül játszani, mert hozzászokott, hogy az idő nagy részében foglalkozott vele valaki. Az elalvás sem megy olyan gördülékenyen, mint eddig, főleg esténként. Ez alighanem annak az új szokásának köszönhető, hogy az esti itóka és fektetés után még tojik egyet, amikor már az ágyban van, és ez mostanában nagyon elkezdte zavarni. Kicsit bosszant, hogy ezáltal gyakorlatilag duplájára nőtt az eldobható pelenkák száma, amelyeket elhasználunk (mert egyébként elég lenne éjszakára egy, napközben meg moshatót adok rá), de nemigen tudok mit tenni a dolog ellen. Meg meleg is van persze, és nagyon világos van még este nyolckor, amikor lefektetem. De hát ez ellen sincs mit tenni, mondjuk most pár napra nem bánnám, ha elromlana az idő, hogy lehűljön a ház, és akkor este se sütne már a nap. :) De azért nem vészes a helyzet, lassan visszaállunk.
Az otthonlétről még annyit, hogy nagyon jó volt, de fárasztó is, és Dezső csak egy hetet tudott velünk lenni, úgyhogy őt sokat hiányoltuk. Volt egy szenzációs osztálytalálkozónk az általános iskolai osztálytársakkal. Voltam egy szuper Loreena McKennitt-koncerten. Ez különösen vicces volt, mert aznap szakadt az eső, és a koncert szabadtéri volt. Esőkabáttal és szemeteszsákokkal erősen felszerelkezve érkeztünk, akárcsak a közönség nagy része, és mivel tíz perccel a kezdés után el is állt az eső, nem volt különösebben zavaró. És nagyon örülök, hogy a drága jegy meg az időjárás ellenére elmentünk, mert emlékezetes koncert volt. A Santiago végén olyan hegedűpárbajt kaptunk (Lantos Zoltán részvételével, aki tavaly Loreenával turnézott), hogy tátva maradt a szám (sajnos a videón nincs rajta). A The Bonny Swans meg nagyon király rockos volt (ócska felvétel, de ugyanez a turné). Szuper volt az egész, és nagyon szimpatikus volt a nőci élőben, mondjuk efelől egy pillanatig sem volt kétségem. :)
Tudtam találkozni sok baráttal, letettem a vizsgákat, szóval eredményes is meg élvezetes is volt az otthoni tartózkodás. Sokat vezettem (Gyöngyös-Göd oda-vissza, Gyöngyös-Fehérvár oda-vissza-oda, Fehérvár-Bp.), sikerült az autópályától, pontosabban a nagy sebességtől való félelmemet legyőzni (tényleg sokkal gázabb a városban vezetni).
Mutatok néhány képet. Pákozdon készültek, mert azon a héten, amikor Dezső itt volt, időnk nagy részét ott töltöttük.

Ez mi?

Gyere, elmagyarázom.

Jó dolgom van a Miklós mami ölében :)

Majd írok még Andris fejlődéséről meg kis dolgairól külön, olyan sok minden van.