A tegnapi nap beszerzésekben volt gazdag. Minekutána két napja úgy beállt a derekam, hogy alig tudok felegyenesedni, a két éve vásárolt hiperszuper extrakemény matracom közepén meg akkora kráter van, mintha bombatalálat érte volna, ezt megelégelve felbuzdítottam az uramat, hogy vegyünk már nekem egy új matracot. Nem kell a legjobb, csak húzzon ki még egy évet. Egyéb ötlet híján elmentünk az IKEA-ba, ahol választottam egy matracot, és ha már ott voltunk, egy irodaszéket is vettünk ide a számítógéphez, amiért most a derekam halkan hálát rebeg. A matrac miatt meg hangosan ujjongott. Úgyhogy sokkal jobban aludtam az elmúlt éjjel, mint előtte egész héten, persze ez annak is köszönhető volt, hogy volt némi légmozgás. Reggelre egészen 25 fokig lehűlt a szoba, ami itt már luxuskörülményeknek számít (28-30 fok a normális napközbeni hőmérséklet az emeleten, a tavalyi tetőszigetelés és mindenfajta elsötétítés ellenére).
Andrisnak is vettünk két játékot az IKEA-ban, az egyik egy poharas-pakolós, a másik műanyag építőkockás, ami nagyon tetszik neki, mert sima (és elég lapos) elemekből álla, amiket könnyű egymásra rakni, úgyhogy nagy a sikerélmény.
További beszerzésként Dezső megvette a hamarosan hazaköltöző Jenő kollégájától annak vadonatúj állapotban lévő kismotorját (dobozzal, bukósisakkal 500 euróért), a jövőben ezzel fog járni munkába, ha jó lesz az idő, hogy elkerülje a dugókat. :) Fényképet feltétlenül mellékelni fogok.
Andris sajnos egy enyhébb kötőhártya-gyulladást szerzett be a múlt héten. Amikor csütörtökön az orvosnál voltunk, mondtam neki, mert én már két napja észrevettem valami kis izét a szemében, de akkor még nem volt látványos. Mostanra elég csúnya véres a szeme, és csipás is rendesen, de nem hiszem, hogy nagyon zavarja, nem dörzsölgeti. Egy kis homeós szemcseppel öblögetem, amit az újszülöttkori csipásságra kapott, de azért hétfőn megmutatom az orvosnak.
Sajnos pénteken hiába mentünk a nőgyógyászhoz; bár nekem rémlett, hogy azt mondta az asszisztens a telefonba, hogy "next week", a papírra júlis 3-a volt felírva, és jobban hittem a kezemnek, ami azt írta, amit a nő diktált, mint a hiányos memóriámnak. Remélem, ő mondta rosszul, és nem én vagyok képtelen leírni egy dátumot hallás után... Úgyhogy még egy hetet kell várnunk, hogy lássuk a kicsi biorobotot. Pedig már nagyon tűkön ülünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése