a hard night's day

Ez az éjszaka nem volt egyszerű. Először is az őrületbe kergetett a Jóisten leghaszontalanabb, legidegesítőbb teremtménye: egy szúnyog. (Mielőtt a kreacionisták megtámadnának: tudom, hogy ezt nem én vagyok hivatott megítélni, de akkor is így érzek.) Kb. óránként egy-két újabb csípésre ébredtem. Mennyi vért tud egyáltalán egy szúnyog szívni egy éjszaka alatt? Mert Dezsőből is csemegézett rendesen. Aztán kb. fél háromtól 20-30 perces rendszerességgel arra ébredtünk, hogy Andris felsír, nyöszörög. De csak pár másodpercig, aztán aludt tovább. Nem is igazán ébredt föl, egyszer bementem hozzá, nincs láza, és betojva sem volt, tehát nem igazán tudtam segíteni. Nem is tért magához, amikor ott voltam mellette, úgyhogy nem akartam bolygatni. Gondolom, a torka fájt, mert ugyan a láz elmúlt másfél napja (ennek alapján lehetett volna a háromnapos láz is, mert pont addig tartott, de nem jöttek utána kiütések), de most tüsszög és fáj a torka. Nem eszik szinte semmit, már nem tudom, mivel kínáljam, és iszonyúan nyűgös, semmi nem jó neki, csapkod és karmol. A gyomra sincs rendben szerintem, már vagy egy hete elég gáz a pelenka, de ez lehet a foga miatt is. Ráadásul Dezsőre is rátört a férfinátha (37,1, de alig él), úgyhogy ma jó pihentető napom lesz, ráadásul még takarítani is szerettem volna.