Lëtzebuerg

Tegnap fogtuk magunkat, és elmentünk Luxemburgba. Én azt hittem, mi egy jómódú államban élünk, de ott leesett az állam. (Bocs, ez nem szándékos szóvicc volt.) Oké, hogy egy ekkora országot nem lehet nehéz rendben tartani (összesen nincsenek 500 ezren, az ország területe 2586 km², a fővárosban kevesebben laknak, mint Székesfehérváron!), de azért fenn is kell tartani valamiből, és a kiaknázható természeti kincsek nyilván korlátozottak (nem véletlen, hogy a nem elhanyagolható GDP több mint 20%-át a banki és biztosítási tevékenységek, hm, biztosítják).
Az első benyomásunk rögtön az volt, hogy itt van aztán a jó élet. Először is a főváros akkora, mint egy nagyobbacska magyar város. Szombat délelőtt semmi dugó nem volt, 3 perc alatt benn voltunk az autópályáról a belvárosban. Szóval már a méretek is nagyon barátságosak. Nyugis az élet, semmi tolongás, szombat délelőtt is vasárnap délutáni csend és nyugalom. Az egész felsőváros úgy néz ki, mint Párizs legjómódúbb negyedei. Gyönyörű manzárdtetős házak mindenhol, néhol egy-egy szecessziós épület, az egész városkép nagyon egységes és barátságos. Az alsóváros pedig egy homokkő sziklákkal övezett mély vízmosásban bújik meg, ami elképesztő panorámát nyújt a nyálukat csorgató turistáknak, és azonnal beindítja az ingatlanspekuláns mirigyeket az ember szervezetében. Leginkább azon spekuláltunk, mégis mennyibe kerülhet itt egy lakás ilyen kilátással:
Vagy egy ehhez hasonló vízparti ingatlan:

Nem véletlen, hogy már a rómaiak is megtelepedtek itt. Tényleg mesebeli hely.
A belvárosban azért nagy élet volt, egymásba értek az éttermek, még elég sok turista volt, és az időnk is szuper volt (ebben az évben egyébként nagy mázlink volt ezzel, na majd Londonban biztos jól ronggyá ázunk). Dezső az egyik helyi sört is megkóstolta,

de a belga sörök után könnyűnek találtatott.
Egy nap bőven elég is volt a városra, nem mintha nem lehetne többet is eltölteni ott, mert nagyon hangulatos, de azért a nagy részét bejártuk, és milyen jó, hogy elmentünk! Nagy élmény volt.