sok jó hír és egy rossz

Kezdem a rosszal: csütörtök este Andris valahogy olyan furán esett el, hogy alighanem aláfordult a lába, és nem tudott utána ráállni. Ez már lefekvés előtt nem sokkal volt, reméltük, hogy csak kificamodott, és másnapra jobb lesz, de se felállni, se menni nem tudott pénteken, sírt, panaszkodott, hogy csíp (kíp). Az orvos tanácsára elvittük a kórházba délután, ahol néhány órai várakozás, három vizsgálat és két röntgen után kiderült, hogy eltört egy csont a lábfejében. Egy hétre fekvőgipszet kapott, 24-én kell visszamennünk, akkor kicserélik könnyű gipszre, ami még két hétig rajta lesz. A csont nem mozdult el, és amilyen pici, biztos gyorsan összeforr, de az egy hét üldögélés nem lesz neki valami izgi (bár már két nap eltelt végül is). Holnap-holnapután Dezső még dolgozik, úgyhogy nekem az elég fárasztó lesz, de Andris nagyon jól viseli a dolgot egyébként, egész jól le lehet kötni, csak hát mindenhova vinni kell. Néha mondja, hogy kiszász meg lemász, de aztán eszébe jut, hogy pientess lábat. :) És sokat emlegeti a dottoBÁcsit.
A jó hírek között van az, hogy nőgyógyásznál is voltam pénteken, Zsófi már kb. másfél kiló, pillanatnyilag fejjel lefelé van - remélem, így is marad :) -, minden rendben van vele. A császárheg most kb. 4 mm vastag, ez egyelőre jó; 2,5 mm alatt problémás a normál szülés. Én is jól vagyok, talán még kevésbé visel meg ez a terhesség, mint az előző, például úgy emlékszem, Andrissal ilyenkor már erősen vizesedtem, most meg semmi. Aludni is tudok gond nélkül. Csak a gravitáció okoz nehézségeket, a súlyom már annyi, amennyivel Andrist szültem, és még hátravan két hónap - ez nem jó.
Szintén babás jó hír, hogy Jutka barátnőmnek a héten megszületett a kislánya, Emese - picit korábban a vártnál, de minden rendben van velük. Részleteket, adatokat nem tudok, de remélem, majd kapunk fotót meg infókat is. Isten éltesse őket. :) Úgy tudom, Fafáék is a finisben vannak, karácsony környékén szülnek, úgyhogy jönnek majd a hírek biztos.
A múlt hétvégén itt voltak Dezső szülei, Andris persze szokás szerint levette őket a lábukról, de nagyon édes is volt, annyira közvetlen és barátságos rögtön, simán felmászott a nagyszülei ölébe meg ölelgette őket. Persze szokta látni őket skype-on, de akkor is nagyon ritkán találkoznak. Mami, papi, köszi, hogy jöttetek, márciusban várunk megint! :)
Anitától (Dezső nővérétől) kaptunk egy hasonló hímzett névtáblát, mint amilyen Andrisnak is van, de ez persze Zsófi nevére szól. Nagyon szép lett, köszönjük, ígérem, hamarosan bemutatjuk!
Mi a jó hír még? Óriási hó van, ezt persze jó vagy rossz hírnek is fel lehet fogni, például ma szerettünk volna elmenni egy nagy könyvvásárra (ezzel akartuk magunkat meglepni karácsonyi ajándékként), de olyan hófúvás volt, hogy nem mertünk elindulni. A következő február végén lesz, akkor meg aligha fogunk ráérni... De különben szép a hó, Andrisnak is tetszik, mondtam neki, hogy nézd, minden csupa hó, utána azt ismételgette percekig, hogy kupa! hó!
Már használ jelzős meg határozós szerkezeteket, sőt összetett szavakat is, de viccesen külön hangsúlyozza. Bár a kenémózsát tegnap nagyon szépen egybemondta. De pl. az almahéj úgy hangzik, mint mindenki kedvenc O-Zone slágerének refrénje (maijahí). :) A mai nap slágerszava a plüss, ezt kell neki ismételgetni, és nagyokat röhög rajta. Saját magát pedig ilyesmivel szórakoztatja: pisisi, kakaka, tésztata, husisi, sajtata.
Van egy új családtagunk is. Dezső hosszas unszolásának engedve jeleztem a tulajnak, hogy nem működik a mosogatógép (illetve működik, de koszosabban jönnek ki belőle az edények, mint ahogy belementek), ő pedig kicseréltette. Nagy könnyebbséget jelent, bár némi gyanakvással vettem észre, hogy a legutóbbi mosásnál nem nyílt ki a mosószer-adagoló fedele, így gyakorlatilag csak vízzel mosott, de így is jobb lett az eredmény, mint a régi géppel. :) De azért remélem, nem romlott el máris.
Szóval így vagyunk, itt karácsonyozunk, a két ünnep között jönnek a szüleim is unokázni, aztán ripsz-ropsz február lesz, és Zsófi érkezik... Izgi!