újabb jó szövegek

Bocsánat, de én ezt nem tudom megunni, annyira látványos Andris beszédfejlődése, hogy mindennap tudnék írni valami újat.
Most már tényleg mond valódi kétszavas mondatokat is: anya pihen, anya főz, motor elment stb. Ezekből is kiderül, milyen izgalmas az életünk. :) Nagyon édes kérlelő hangon tudja mondani, hogy segíts (sedít). Amikor keresünk valamit, és neki eszébe jut, hogy hol van, vagy pláne megtalálja, akkor nagyon lelkesen tudja mondani, hogy aha! Ha azt mondja, hogy én vagy én is, az rám vonatkozik, tehát hogy csináljam én is. :) Ha kér még ételt, azt mondja, hogy többet. Tudja a nevünket: Dudit és Dede. :D
Nagyon élvezi a köszönést, búcsúzkodást. Reggel Dezsőnek integetünk az ablakból, meg ugye skype-on is gyakran köszönünk a mamáéknak, ilyenkor előadja a teljes repertoárt: tia, puszi, pápá, kók (csók), majd integet és cuppanós puszit dob. :) A pocakomat is meg kell nézni naponta párszor, ilyenkor kijár Zsófinak egy-egy tia meg cuppanós puszi (szigorúan csak dobva), és a csuklójával megsimogatja a hasamat (timi), majd fontoskodva visszarendezi a ruháimat (bissza).
Az idegen nyelvekbe is teszünk kiruccanásokat. Van egy kockája (Réka barátnőmtől kapta), aminek mindegyik oldalán más-más állat van, és ahogy forgatja, zenél, beszél (németül), nevet vagy béget. Ezt mindig is szerette, de most elkezdte utánozni is, hogy mit mond a mackó (Kuckuck, ich bin's der Bär): kukuk, ibit, béa (az utóbbit valami gyönyörűen mondja). Az egérke szövegét is próbálja utánozni, de az felismerhetetlen. :) A minap hallotta a pékségben, hogy merci meg ça va, azóta ezt is visszahallom tőle tök szépen.
Még néhány vicces új szó:
pimbi(n) - pingvin
tutiti - cukkini
pandi - padlizsán (a paradicsom meg panda, bár az már régi)
nödid - rövid (apa meg Andris haja, anyáé hoszú)
Majd még írok hozzá, amikor eszembe jut.

Ami még eszembe jutott:
Szokta mondogatni csak úgy magától, hogy nem, nem, nem. Ilyenkor megkérdezem tőle: mi nem? Úgyhogy egy ideje már azt mondja: nem, nem, minem. Amikor jobban megüti magát (mert a kisebb koccanásokat már föl se veszi), akkor is görbül a szája, és elkezdi mondani sírós hangon, hogy nem, nem, minem, mintha próbálná tagadni, hogy történt valami rossz, vagy nem is tudom. Nagyon édes ilyenkor (mondjuk mikor nem?).
Nagyon sok mindenre mondja mostanában, hogy szép, tetszik (szíp, tetit). Azt hiszem, ez onnan jön, hogy mondtam neki valamire, hogy szép színes, és kb. a színessel azonosítja a szépet. Így pl. szép a kukorica vagy a paradicsom is. Fölfedezi az esztétikumot a mindennapi dolgokban. :)
Ha meglát egy csokipapírt, üres dobozt vagy bármi egyéb csomagolóanyagot, közli: szemét, kuka.
Még két kedvenc szó (mármint én nagyon bírom): bömbi (ez a böngésző, nekünk az őszi van meg, és most kezdjük igazán élvezni) és bumbum, ez meg Boribon. :)
Ja, és a nagy favorit az olajbogyó, naponta többször követeli (a reggeli kenyérhez szokott kapni), ez bodó néven fut. Ha megkérdezzük, milyen bogyó, a válasz: oaoa. :)