ünnepi retrospektív + évértékelés

Tegnap megittunk egy üveg bodzás cidert (nem szeretjük a pezsgőt, na), és persze fent voltunk egyig, mert majdnem addig tartott a tűzijáték a szomszéd utcában (az idén viszont Andris nem ébredt fel hálistennek), úgyhogy ma reggel szabályos fejfájással ébredtem, és úgy éreztem magam, mint aki egész éjjel lumpolt. Nem is tudom, mikor voltam utoljára másnapos; nem mondom, hogy nagyon hiányzik.
Az ünnepek jól teltek, egyedül a bezártság volt rossz, de ugye Andris se tudott menni, meg az idő is elég ócska volt. Azért egy-két sétát tudtunk tenni, de én már nagyon nagymamás tempóban nyomom (pontosabban Andris bármelyik nagymamája kenterbe verne, úgyhogy mondjunk inkább dédmamásat). Szerdán visszamentünk a kórházba, levették a gipszet, de a doki azt mondta, még egy kicsit korai, hogy gipsz nélkül legyen, úgyhogy kapott egy könnyebb műanyag verziót, rendkívül menő neonzöld színben. (Mi választottuk. Nagyon király. Andris nem tudja eldönteni, hogy ződ vagy sáda.) Ez még jövő hét szerdáig lesz rajta, de már járkál benne, csak nem sima a talpa a gipsznek, úgyhogy elég kis bicebóca a gyerök. Vicces hallani, ahogy kopog, mint egy féllábú minikalóz. Eddig a karácsonyfa biztonságban volt, most már naponta többször meg kell csodálni; még szerencse, hogy műanyagból vannak a gömbök, mert néhányat már levert. (A „karácsonyfa” szó túl nehéznek bizonyult, ezzel nem is próbálkozik, a „fenyőfa” pedig femama alakban szerepel.)
Anyukámék jöttek, láttak, unokáztak, hoztak bejglit meg töltött káposztát, de sajnos az utóbbi nem élte túl a transzfert, pedig nagyon rá voltunk készülve. No, azért nem volt okunk panaszra, így is ettünk igen jókat. A négy rúd bejgli is elfogyott valahogy… (Énrám ne nézzetek. A diósból alig ettem.)
A karácsonyi ajándékokról is ejtsünk szót. Ugye már írtam, hogy Anitától kaptunk egy zsófis hímzést, most be is mutatom:


(Andrisé itt látható.)
Eddától pedig nagy meglepetés volt egy baromi jó rajz Andrisról:


Íme a minta, ami alapján készült:


Ugye, milyen tehetséges sógornőim vannak? Nagyon köszönjük mindkét szépséget!
Andris teljesen rácuppant az új könyveire, naponta többször is el kell olvasnunk a pipit, a bijikönvet, a bömbint (otthoni böngészőnek hívjuk) meg a mapontot. (Sőt igazából egymás után többször is követeli ezeket.)
Az új IKEA-s vonattal (mojat) is szívesen játszik, már kezdi érezni, hogy kell finoman tolni vagy húzni, hogy ne menjen le a sínről, de azért még inkább azt várja, hogy mi tologassuk, és ha egyszer kisiklott, nem tudja visszatenni.
Évértékelés: megvan a diplomám, megtanultam tisztességesen vezetni, plusz jön Zsófi, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok. :) Jövő évi feladatok (a teljes család számára): Zsófit megszülni (jó, ezt főleg én), Dezsőnek munkát találni, magunknak meg egy kis családi házat… Szentendrével szemezünk erősen, de még minden képlékeny persze.
Már nagyon izgulok, és mindennap várom a híreket Danitól és Eddától, Fafától és Christiantól, Katától és Attitól, akiknél már szinte bármelyik nap megérkezhet a baba; aztán nem sokkal később Charlotte-tól és Lacitól (akik szintén február közepére várják a ketteskét, akárcsak mi, és az egyeskék is kb. egy hét különbséggel születtek)… Izgalmas évkezdés lesz!