2010. február 19.
Braxton Hicks is my middle name
No, azért történik valami; ugyan a tegnapi monitorozás bő fél óra alatt csak két kis összehúzódást mutatott, éjjel egyre kevésbé tudok aludni a jóslófájásoktól, amik valóban nem nagyok, de elég sűrűn jönnek (5-10 percenként), és főleg a hátam fáj tőlük. Már napok óta felébredek 4-kor, és 6-ig reményem sincs a visszaalvásra. Most Andris is ébren van vagy háromnegyed órája, hallom, hogy köhög meg dumál. Picit olvasok, aztán visszafekszem, megpróbálok aludni még. Hulla vagyok pedig, azt gondolná az ember, hogy nincs is ennél egyszerűbb dolog, de minden egyes összehúzódásra újra felébredek. Így legalább van időm elmélkedni a delivery (szülés) és deliverance (megváltás) szavak etimológiai kapcsolatán. Holnap jön anyukám, ha addig kihúzzuk, akkor már legalább Andrishoz nem kell bébiszittert hívni / átvinni őt valakihez (a szomszéd faluban lakó barátnőm vállalta, de így mégis egyszerűbb lesz).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Sokat gondolok rátok mostanság, remélem, hogy ha már eddig ennyire türelmes volt Zsófi, akkor anyukádat már bevárja :)
drukkolok, hogy minden rendben menjen!!
A
Drukk-drukk! :)
Egy zugolvasód
(nálunk is ennyi idő van a gyerekek között :))
Kitartás Juci! A hátfájás, az jó, azok már az első jelek! (csak a második szülésnél tanultam ezt meg :-) )
Remélem, Dezső teljes értékű már, hogy segíthessen a szülésnél, de azért Te vagy ott a lényeg! :-)
Puszi és várjuk az sms-t.
Jutka
Nem, az alvás egyáltalán nem egyszerű dolog, amikor az embernek fájásai vannak. Én sem aludtam egy hétig a lányom születése előtt.
Megjegyzés küldése