szövegláda

Andris szövegeivel nem lehet betelni. Nagyon szereti az Őszi böngésző című képeskönyvet, most megvettük a nyárit. Az ősziben a papagáj megszökött, és minden képen elbújik valahova; a nyáriban bent van a kalitkájában. Andris nézegeti, azt mondja: A papagáj beszállt a ketrecbe. Kinyitotta a ketrec tetejét, és bement. Ügyesen bement, nem botlott el a papagáj.
Szintén a Nyári böngészőt nézegetve: Valakinek elszabadult a lufija. Ez a pingvines lufi. Neked is van lufid. Itt van. Neked már visszaszabadult a lufid.
Mondom neki: Te, Pampalini! Erre ő: Pampa néni.
A minap az ebédnél vettem elő a kenyeret a zacskóból, egyszer csak megszólal: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Kicsit leesett az állam, aztán eszembe jutott, hogy anyukámékkal volt templomban Gyöngyösön, gondoltam, ott hallotta és megjegyezte. Erre folytatja: És bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe - még folytatta volna, csak büfögnie kellett, aztán meg sürgősen szétnyomnia egy paradicsomot. Én meg csak ültem és néztem, aztán arra jutottam, anyukám biztos esténként elmondta neki a Miatyánkot (ez a sejtésem később be is igazolódott, amikor végigmondattam vele, és az ámen után rögtön azzal folytatta, hogy "Lehunyja kék szemét az ég"). De akkor is, már legalább egy hete nem hallotta, és gyönyörűen, hibátlanul mondta, pedig a szavak felének a jelentését nem is érti... Mindenesetre nagyon megható volt, amolyan igazi gyermekek és csecsemők szája által pillanat.