mániák

Székesfehérváron az ablakból láttad a piros fát. Világított a fa - mondta Andris tegnap, én meg jót mosolyogtam, aztán ma eszembe jutott, hogy a nagyszülőknél a konyhaablakból tényleg látszik az Interspar, és ha a fa nem is piros, hanem zöld, azért nem lőtt nagyon mellé a gyerek. Egyébként ha ugyanezt a logót látja valahol, közli, hogy pá (vagyis Spar), a Tesco-logót behunyt szemmel, sötétben is felismeri (kezdetben tekkó volt, most már teszkó), és a CBA-s zacskóra azt mondta: az van odaíjva, hogy bót. Ami tök logikus, hiszen azt mondtam neki, hogy megyünk a boltba, és onnan hoztuk ezt a zacskót. Tegnap este meg az okmányirodában megpillantotta egy rendszámtábla végét, ami kikandikált egy irattartóból, és megjegyezte: Azt egy autóról vették le. A papa autójáról - és tényleg K betűvel kezdődött a rendszám, mint az apukámé. :)
Szóval van egyfelől a feliratmánia. Második a lámpamánia, de talán már írtam is, hogy a fény és a sötétség baromira érdekli. Az hagyján, hogy állandóan a lámpákat akarja kapcsolgatni a lakásban, meg hogy a hátsó ülésről közli, hogy szerinte piros-e a lámpa vagy zöld; amikor Gyöngyösön voltunk pár hete, mindennap el kellett zarándokolnunk a patakhoz megnézni a sárga villogó lámpákat. Alig lehetett onnan elvontatni. A szobájában a felszerelést követően azonnal letakartuk a riasztó érzékelőjének kék jelzőfényét, különben soha az életben nem aludna többet szerintem. :) (Kedves betörők, akik az interneten keresitek a következő áldozatot: nektek üzenem, hogy az érzékelő nincs letakarva, a riasztó kiválóan működik, köszönjük szépen.)
A harmadik a telefonmánia, aminek keretében a nullák iránti rajongását is kiélheti (a Nullamánia szlogennel futó új banki reklámon kiválót szórakoztunk Dezsővel). Az én mobilom már olyan ócska, hogy simán odaadom neki játszani, kárt nemigen tud tenni benne. A kedvenc elfoglaltsága az, hogy addig nyomkodja a nullákat, amíg meg nem telik velük a képernyő. Ezt úgy hívjuk, hogy nullognak a nullák. Amikor odaadom neki a telefont, mondja, hogy nujjogtathatod a nujjákat. Azóta már a többi számra is létrehoztuk a megfelelő igét: kettegnek a kettesek, négyegnek a négyesek és így tovább. A mamáéktól egy játéktelefont is kapott a hétvégén, ami számol, zenél és mondja az ábécét (és a gyerek és a szülő hallásához egyaránt kíméletesen halk); persze ettől még az enyémet nem felejtette el, legjobban azt szereti, ha szimultán nyomkodhatja a kettőt.
A továbbiakban pisi-kaki a téma, akit nem érdekel, kattintson tovább. :)
Szóval negyediknek szívesen írnám, hogy bilimánia, de ez így túlzás lenne. Mindenesetre nagyon nagy előrelépés történt, már gyakran pisil-kakil a bilibe, napközben gatyában van, és ha pelust adok rá, az is majdnem száraz marad. Igazából szerintem szinte egész nap visszatartja, csak este zuhanyozás közben pisil egy igazán nagyot. Ez nem lehet annyira kényelmes, de tényleg nem nagyon csurran be, szombat óta ma fordult elő először, hogy nagyon picit bepisilt, de szólt is utána a maga sejtetős módján (Mi van a bugyiban?). A maradékot nem volt hajlandó a bilibe küldeni, úgyhogy beállítottam a kádba, mintha zuhanyozna, és akkor jött is. :) Már sétálni is pelus nélkül mentünk, igaz, csak egy órára, de az elmúlt napok alapján úgy látom, hogy reggelitől ebédig kibírja pisilés nélkül.
Majd írok Zsófiról is, de most épp azt követeli a kisasszony, hogy az ő pelusát is cseréljem ki. :)