életjel

Elnézést mindenkitől, hogy ennyire elhanyagolom a blogot, pedig már egész jól sínen vagyunk (például szombat óta függönyünk is van, eszméletlen a különbség), egyetlen kifogásom az, hogy íróasztalunk továbbra sincs, a monitor meg a billentyűzet még mindig egy doboz tetején van, konkrétan a combomon kattintok az egérrel, és rohadt kényelmetlen az egész, úgyhogy nem is szeretek a gépnél ülni. (Tipikus, hogy pénteken nagy nehezen találtunk egy íróasztalt, ami mindkettőnknek tetszik, erre kiderült, hogy még egy hónapig nem lesz raktáron. Ezen egyébként már nem is lepődtünk meg azok után, hogy pár héttel korábban életünkben először elmentünk az Intersparba az Árkádban, mondván, hogy próbáljunk ki mást is, mint Andris kedvenc hipermarketjét, erre tíz perccel érkezésünk után egy bombariadó miatt kiürítették az egész áruházat. Hátsó gondolat: aki másnap reggel visszatolta az otthagyott bevásárlókocsikat, az jól járt.)
Szóval a lakás már tényleg nagyon otthonos (aki kér képeket, szóljon, ide inkább nem teszek föl), és az életünk is sokkal pezsgőbb, mint Belgiumban, minden hétre jut akár több kisebb-nagyobb program is, barátokkal való találka, rokonlátogatás, kultúresemény, miegymás. Ezt hiányoltuk, én legalábbis nagyon. :) Nekem az is jót tesz, hogy elkezdtem edzeni (lányok! FitVibe! zseniális, bár rohadt drága, de tudok olcsó[bb] helyet Zuglóban), már le is ment pár kiló, kezd lötyögni a nadrág, szóval nagyszerű. :) Esténként járok, amikor Dezső már itthon van.
A nagyobb szabadság miatt sokkal jobban elvagyok itthon is a gyerekekkel, kevésbé érzem magam bezárva, mert tudom, hogy bármikor kimozdulhatunk. Annyi mindent akarok mindig írni róluk, de ilyenkor olyan nehéz összefoglalni... Zsófi nagyon rákapott a pépes ételekre, szívesen eszik mindenfélét, igaz, néha kitrombitálja (fotó hamarosan), de azért fogyaszt rendesen. Ennek viszont az az ára, hogy már jóval kevesebbet szopizik, nem érdekli annyira az egész, pedig én még szeretném, ha egyéves koráig értékelhető mennyiséget fogyasztana. Most napközben 3-4x szopizik, és éjszaka is felébred egyszer (amiről szeretném leszoktatni, javaslatokat várjuk a szerkesztőségbe). Különben még mindig hihetetlenül cuki, azonnali mosollyal ajándékoz meg mindenkit, ember legyen a talpán, aki ennyi cukiságnak ellen tud állni. Már két foga van. Még nem mászik, viszont pörögve-forogva bárhova eljut. :) Rugózni már szokott, meg hason fekve, a kezére feltámaszkodva jobbra-balra ingatja a felsőtestét, főleg zenére, vagyis táncol a csaj (a bátyja lassan hároméves lesz, de még mindig nem tud, igaz, ugrani se, meg szívószállal szívni, meg még egy sor gyerek-alapfunkciót, de ő a Nobel-díjra gyúr). Igazi nőci, odáig van a cipőkért, a ruhákért, a bizsuért meg mindenért, ami csillog. Andrissal nagyon szeretik egymást, a nagyfiú néha közli vele, hogy "Zsófi, te ne sikoltozzál" (mert megijed tőle, de most már legalább nem sírja el magát), de amikor a kicsi sír, mindig mondja neki, hogy "ne keseredjél el, Zsófika", beszarok a szövegein. :) Mindennap mond valami vicceset, ma például a boltból kijőve közölte, hogy "nem vettünk sok mindent, nehogy felgyengüljön a bolt", meg már sztorikat is mesél. A múltkor például körömvágás közben elmondta, hogy az egyik körmöcskedarab elugrott, átment apához a másik szobába, és megkérdezte tőle, hogy hová mész, te körömdarab, és erre apa azt válaszolta, hogy hová mész, te körömdarab, szóval egy kicsit ciklikus lett a történet, de azért élveztem nagyon. :) Továbbra is dúl a szám- és betűmánia, a minap azon döbbentem le, hogy hibátlanul kibetűzte, hogy Sterimar orrspray, az utcatáblákon felismeri az utcaneveket; komolyan, mire oviba megy, olvasni fog, félelmetes. Az új varázsszó a pikk; ha valami olyasmit szeretne csinálni, amit nem akarunk megengedni neki (főleg a háztartási gépeket nyomogatni, villanyt kapcsolgatni stb.), akkor úgy csinálunk, mintha, és közben azt mondjuk, hogy pikk. Egész sok hisztit el lehet kerülni vele, persze van, amikor ez nem elég, és mindenáron rendesen akarja nyomogatni a termosztátot (vagy a töltött káposzta helyett csak tejfölt enni magában), olyankor azért kiereszti ő is a hangját; a szemtanúk nagyon meg szoktak lepődni, mert ez tényleg nem túl gyakori, de ilyenkor legalább más is látja, hogy igazi gyerek, nem az androidboltban vettük. :)