Néha vannak ilyen napok: délelőtt sikerült takarítanom és egy óriási kupacot vasalnom is; délben megtudtam, hogy nyertem egy rakás könyvet a Silenos Kiadótól; délután megtudtam, hogy a meditáció(szerűség), amit a Lelkipásztorba írtam (véres verejtékkel), nagyon tetszett a főszerkesztő asszonynak (és ha hozzájárul, majd publikálom is a másik blogomon a megjelenés után). Befejeztem az utolsó idei munkát, és még Dezsőnek is tudtam segíteni egy nagyon fontos dologban, amit tegnap elpasszoltam. Most felmosom a konyhát, elmegyek tornázni, és akkor még mindig nem lesz vége a napnak. :) Este egyedül leszek, mert Dezső sörözni megy, és ígérem, arra is fogom használni a gépidőt, hogy feltegyek néhány új fotót.
Ui.: Azt el is felejtettem, hogy reggel végre egy újabb kilóval kevesebbet mutatott a mérleg, ezzel visszatértem a Zsófi előtti súlyomhoz. Még két kiló, és az Andris előttinél vagyok, aztán még három-négy, és egészen elégedett leszek. :)
2 megjegyzés:
Dezső, menj gyakrabban sörözni, hogy Jucus többször írjon a babákról!...Nem tudok betelni ezekkel az aranyosokkal!
Milyen bensőségesek az apa-lánya képek..., nagyon szépek. De a többi is szuper, és a sztorik is, és csak úgy árad az év végi elégedett és boldog hangulat belőled. Legyen ilyen a jövő (meg a többi) éved is! Sok puszi!
Megjegyzés küldése