és akkor mesélek végre

Már rég írtam a gyerekekről, pedig süvít mindkettő előre a fejlődés fényes útján, mint a szél, vagy mi a szösz.
Kezdjük Zsófival: decemberben nagyon beindult a csaj, ugye elkezdett mászni, ülni, aztán karácsonykor Gyöngyösön már egy kis fellépőre támaszkodva emelgette is magát, és örült nagyon, aztán persze borult is nagyokat, de a lelkesedése töretlen maradt. Amint a múltkori képen láthatjátok, már a vertikális dimenziót is igyekszik meghódítani, először még csak csimpaszkodva próbált felkapaszkodni az alacsonyabb bútorokra, ahonnan a lejutást eleinte csak hanyatt esés formájában tudta abszolválni, most már viszont feláll, néz, örül, aztán kiabál, mert nem akarózik leülni, de elfárad. Meg ugye kapaszkodva nem lehet tapsolni, márpedig a csaj imád tapsolni, voltaképpen fullextrás bébi már, az összes 1 éves kor alatti alapfunkció megvan: ül, mászik, áll, tapsol, integet, és kezdi a hallott szavak ismétlését is, például teljesen tudatosan ismétli utánunk többször is, hogy szép. :) Ma láttam, hogy az eddigi 4 fog mellé kibújt még kettőnek a csücske, és további kettő előkészületben van. Még reggel-este szopizik, illetve hajnalban, ha fölébred (márpedig általában fölébred), és a helyzet az, hogy most már mindkét dolgot szeretném felszámolni, a szopit is meg az éjszakai kelést is (ami összefügg). Jól eszik, a tejpépek, főzelékek, gyümölcspépek mellé már próbálok neki a mi ételünkből is adni egy-egy falatot - kenyeret, üres tésztát, darabka nyers zöldséget stb. -, ezekkel legtöbbször maszatol vagy vezényel, bár a kenyeret, ilyesmit egész ügyesen elnyammogja. Pár hete ő is a nagy kádban fürdik Andrissal, amit nagyon élveznek mindketten, karácsonyra kaptak olyan mintás szivacsokat, amiket fel lehet ragasztani a csempére, és van házikó, autó, út, emberke stb., úgyhogy egy egész várost szoktunk kirakni fürdés közben - felhőkarcolóval, villamossal, repülővel, kertvárossal, templommal stb. Andris építkezik, Zsófi meg leszedi, illetve rágcsálja a szivacsokat. :)
Andris egyre inkább óvodalázban ég, mindennap elmondja, hogy szektembejben mész oviba, és állati büszke arra, hogy délután már pelenka nélkül alszik (kb. egy bő hete). Jól működik a dolog, csak egyszer volt baleset, viszont van hátulütője is: azóta nem kakil a pelusba, viszont hajlamos délelőtt minden figyelmeztetés nélkül betojni. Minden alkalommal megbeszéljük, hogy szóljon időben stb., mégis három berotty volt a héten, megfejelve egy ma délutáni bepisiléssel. Pedig ezekkel a dolgokkal már nagyon rég nem volt gond, és az a nehézség, hogy megvannak az időpontjai, amikor szeret bilizni (ebéd és vacsora után), tehát pl. reggel vagy délelőtt nagyon nehéz rávenni, hogy üljön rá, pedig kéne, mert úgy látszik, reggel már nem intéz el mindent a pelusba. (Régen tényleg kibírta bilizés nélkül egész délelőtt.) Na mindegy, nekem kell jobban figyelnem és többször kérdezgetnem, aztán majd megoldódik ez is. De nagyon büszke vagyok rá, hogy már tud pelus nélkül aludni ebéd után (egyszer éjszaka is megpróbáltuk, de az még soknak bizonyult).
Az írás-olvasás iránti érdeklődése továbbra is minden mást legyőz. Ha lát egy új, ismeretlen feliratot, azonnal kibetűzi, majd összeolvastatja velem, és már szalad is, hogy kirakja a betűs táblára. Kedvenc olvasmánya bármilyen könyvben a betűrendes útmutató, és eleinte pánikba esett, ha nem találta a q-t vagy az ipszilont, de most már könnyedén átlép fölötte, és közli, hogy nincs benne. Nagyon sok mindenben segít nekem (rendrakás, bevásárlás, sütés-főzés), persze az utóbbi kettőben inkább csak lelassít, de nem baj, ráérünk, és nagyon élvezzük mindketten, hogy ő nyomja a mérlegen a gombot, meg ő tartja a zacskót, amikor a gyümölcsöt válogatom a boltban. (Másik jó hír, hogy az utóbbi időben talán többet sütök-főzök, mint eddig, meg mintha a lakás is rendesebb, de erről nyilatkozzon inkább Dezső. Ez persze annak is köszönhető, hogy a gyerekek már egész jól eljátszanak, na nem együtt, de egymás mellett, én meg közben - kis megszakításokkal - tudok tenni-venni.)
Szóval érik az ovi szeptemberben Andrisnak, és igazság szerint Zsófinak is a bölcsi, mert egyik helyre sincs év közben beiratkozás, és nem tudok még egy évet várni, el kell kezdenem dolgozni (és el is szeretnék). Már csak munkát kéne találnom; kiadói vonalon akarok maradni, és elhatároztam, hogy egy éven belül szembe fog jönni velem egy remek lehetőség. :) Ugye ti is így gondoljátok?