kórházkaland

Írok már erről is, bár szerencsére már kezdjük elfelejteni. Két hete megint napokig magas láza volt Zsófinak (39-40 fok körül napokig), semmi egyéb tünete nem volt. A gyerekorvos azt tanácsolta, várjunk három napot, hátha csak háromnapos láz, de mivel a negyedik nap reggelén még mindig lázas volt, és nem jöttek a kiütések, elgurultam vele az ügyeletre (ez volt szombat reggel). Onnan ugyanúgy, ahogy a múltkor is, továbbküldtek minket a Bethesdába, hogy vért meg vizeletet vegyenek tőle. Aznap már csak a vérvételre került sor, mert zárt a labor, de annak alapján délután bent tartották Zsófit (meg persze én is maradtam), mert magas volt a CRP-je (ami gyulladásra utaló jel, a múltkor is ez volt magas, ezért ugyanúgy húgyúti fertőzésre gyanakodtak). Befeküdtünk a csecsemőosztályra, az első éjszaka nem is volt annyira gáz, mert akkor még Zsófi egyedül volt egy négyágyas kórteremben, csak egyszer ébredt föl. Én pocsékul aludtam az anyaszobában hat másik anyukával együtt, ahova félóránként beszaladt a nővér ébreszteni valakit, akinek éppen sírt a gyereke. Másnap levették a vizeletet, de vasárnap nem volt labor, úgyhogy csak valami stick-kel (ha jól értettem) néztek meg benne valami, ami negatív volt. Mivel már láza sem volt (tulajdonképpen azóta, hogy fölvették az osztályra), a dokinő azt mondta, hétfőn megnézik még egyszer a vért meg a pisit, és ha minden oké, mehetünk haza. A vasárnap éjszakánk szörnyű volt, kezdve azzal, hogy Zsófi csak este fél 11-kor tudott elaludni, mert addig folyamatosan mozgás volt az időközben megtelt szobában, az anyukák jöttek-mentek, a gyerkőcök felébredtek, köhögtek (krupposok között feküdt a kiscsaj, szuper, nem?), sírtak, én meg kénytelen voltam kihozni Zsófit, amikor sírni kezdett, hogy legalább ő ne ébressze fel a többieket, ha már egyszer alszanak. Ő viszont ahhoz már nagy, hogy a kezemben aludjon el, bármennyit is járkáltam vele meg ringattam, úgyhogy fél tizenegykor dőlt ki végre, amikor újra betettem az ágyába.


Másnap megvoltak a vizsgálatok, még a fül-orr-gégészeten is megnézte egy orvos, aki megállapította, hogy a fülének semmi baja, viszont elkezdett folyni az orra, délutánra már hőemelkedése volt. A napi kétszer másfél óra alvás sem jött össze természetesen, kétszer félórát tudott aludni kábé napközben. Délután a viziten az orvos azt mondta, még nincs meg a vizeletből az eredmény, úgyhogy maradni kéne másnapig. Én mondtam, hogy szeretném hazavinni Zsófit saját felelősségre, de az orvos azt mondta, legalább estig maradjunk, addigra meglesz az eredmény. A tenyésztés persze estére sem lett meg, minden más pedig negatív volt, én viszont nem szerettem volna, hogy még valamit összeszedjen az osztályon, úgyhogy újra szóltam, hogy szeretnék hazamenni. Az orvosnak egyszerre három helyen kellett lennie - a sürgősségi ambulancián, a gyerekosztályon és a csecsemőosztályon, 36 órás ügyeletben, nem irigyeltem -, úgyhogy csak 11 óra körül tudott feljönni megírni a zárójelentést. Zsófi épp hogy elaludt... De nem baj, addigra már összepakoltam, gyorsan szóltam Dezsőnek, hogy jöhet értünk, és éjfélre már itthon is voltunk. Egy kis taknyot meg hőemelkedést hazahoztunk magunkkal, amit persze Andris is elkapott, az orrfolyás azóta is megvan mindkettőnek, de más bajuk nincsen. Mondanom sem kell, hogy a tenyésztés negatív lett, úgyhogy valószínűleg mégis csak egy vírus volt. Kellemetlen hozadéka volt ennek a betegségnek meg a kórházi tartózkodásnak, hogy Zsófinak nagyon kicsi volt az étvágya, napközben alig evett, éjszaka viszont fölébredt és éhes volt, úgyhogy most éjjel tápszert iszik, pedig korábban már átaludta az éjszakát. Lassan kezd helyreállni az étvágya, úgyhogy remélem, ez is elmúlik majd. (Annak meg örülök, hogy legalább a tápszerre rákapott, és iszik sokat.) A súlya miatt egyébként is aggódom kicsit, kb. 7800 grammnak mérték a kórházban (pelenkával), utoljára három hónapja mérte a védőnő, akkor 7200 körül volt, úgyhogy nem hízott valami sokat, lassan lecsúszik 10 percentilis köré. Pedig amikor jól van, eszik elég rendesen, nem tudom, hova teszi.