mint a borravaló

Iszonyúan le vagyok maradva, elnézést mindenkitől, aki információhiányban szenved, én viszont időhiányban szenvedek. A helyzet súlyos, de nem tragikus, mindössze arról van szó, hogy Dezső nagyon sokat túlórázik, egész hónapban este 10 után járt haza (ezen a héten már inkább 11 után), úgyhogy egyedülálló szülő üzemmódban nyomom itthon a két gyerekkel, amit még megkoronáz az, hogy Andris úgy döntött pár hete, neki a délutáni alvás már tök ciki, egy ilyen nagyfiúnak, ne röhögtessetek. Az ember nem is gondolná, mennyire fontos az a másfél óra, amikor leülhetek és azt csinálhatok, amit akarok (hahaha, vasalás, mosogatás, munka), és közben senkinek nem kell enni adni, mesét olvasni, orrot vagy feneket törölni. Ha ne adj' Isten le tudok ülni olvasni, senki nem veszi ki a kezemből a könyvet, mert neki pont az kell, amit én olvasok. Na, szóval ez mostantól nincs, és én úgy érzem, iszonyú messze van még az a szeptember, és nekem iszonyúan nincs energiám egész napos szolgálatban lenni. Adjuk ehhez még hozzá azt, hogy bármiféle takarítási vagy rendrakási erőfeszítés eredménye körülbelül öt percig érzékelhető, és hogy a gyerekek mostanában nem annyira játszanak el magukban (Andris mindig mesét kér, Zsófi meg eljátszogatna, de pár perc után ideges lesz, ha valami nem sikerül), ráadásul Andrissal egy csomót kéne foglalkozni külön, hogy ne csak olvasni akarjon állandóan, hanem mást is játsszon, és azt érzem, hogy nem bírom, hogy reggel 7-8-tól este kilencig nonstop szolgálatban vagyok (és még lelkiismeret-furdalásom is van, hogy milyen anya vagyok már, hogy nem szórakoztatom egész nap a gyerekeimet). És amikor 9 körül végre ágyba dugtam őket, az a jutalmam, hogy elmosogathatok, rendet rakhatok vagy leülhetek dolgozni, és a férjemet alig látom.
Na ennyi, magányos vagyok és túlterheltnek érzem magam, és hiányzik a felnőtt élet, de legalább a jövő héttől Dezső korábban fog már hazaérni, és persze a gyerekek tündériek, meg egészségesek, meg készül a kert, és van már lámpa a hálószobánkban így kb. 10 hónap után, és a nővérem esküvője lesz a hétvégén, szóval az élet szép, csak legyen már vége ennek az időszaknak, könyörgök.