kultúra

Tegnap végre eljutottam színházba, először, amióta itt élünk. Egyedül mentem, mármint Dezső nem jött, mert francia nyelvű volt a darab. A suliból még voltak ott páran. Egy kis kamaradarabot láttunk, a címe Az anyák csendje. Egy fiatal nő és az anyja viszonyáról szól, akik szeretik egymást, de nem tudnak beszélni az igazán fontos dolgokról, a titkokról: az anya arról, hogy valójában örökbe fogadta a lányát, a lány pedig, aki ezt tudja, arról, hogy 18 éves kora óta rendszeresen látogatja a szülőanyját. A cselekmény egy kórházi ágy körül játszódik, amiben először a lány fekszik egy kivizsgálás miatt, a második jelenetben az anya ugyanazért. Mindkettőjüket egy "csomó" miatt vizsgálgatják, és az anya még hangsúlyozza is, hogy a vérségi kötelék miatt van ugyanaz a betegségük, amin persze a lány, aki tudja az igazat, jól felhúzza magát, és próbálja az igazságot előcsalogatni a második felvonásban, de a monológja közben az anyja elalszik, és nem válaszol a nagy kérdésre: miért akartál engem? A harmadik felvonásban ismét a lány fekszik az ágyon, és már haldoklik, de továbbra sem kap választ a kérdésére. A negyedik felvonásban megjelenik egy új figura a színen, egy idős nő, akiről kiderül: a lány biológiai anyja. Nagyon nagy alakítás volt (amolyan Hacser Józsa-típus volt a színésznő), egy nagy dumás, de jólelkű hajléktalan öregasszony, akinek öt gyermeke született, de mindet odaadta másnak, mert ő nem tudott gondoskodni róluk. Az anya önkéntesként levest osztott a központi pályaudvar alatt (ha jól értettem), amikor találkoztak, és a másik nő rábízta a kislányát. Az anya csak most tudja meg az idősebb nőtől, hogy a lányuk 18 éves korában felkereste a szülőanyját, és azóta látogatta őt. Ez a felfedezés és mindkettejük szégyenérzete afelett, hogy nem szerették eléggé a lányukat, összehozza a két nőt, és a jelek szerint meghozza a gyógyulást az anyának. Jó kis darab volt, egy Pietro Pizzuti nevű, olasz származású pasas írta, aki egyébként a színháznak, ahol ezt előadták - a Theatre de la Place des Martyrs-nak - a színésze. Volt, amit nem értettem, főleg az öreglány szavaiból, mert egy csomó kifejezést használt a brüsszeli dialektusból (ez a keveréknyelv a franciára épül, de van benne egy csomó holland vagy abból elfajzott kifejezés). De megszereztem a szövegkönyvet, úgyhogy pótolni tudom a hiányosságaimat.
Szívesen mennék gyakrabban színházba, de általában elég drága, ez a jegy 8 euróba került, mert csoportosan vette a tanárunk, de általában 25-40 euró között repkednek a jegyárak. Viszont moziba el tudunk menni bármikor, láttuk is a Karib-tenger kalózainak harmadik részét a héten, elég rendes volt. Dezsővel egyetértettünk abban, hogy ez a rész elég elvontra sikerült, de ez nem ártott meg neki. És már csak másfél hónap a következő Harry Potter-moziig (júl. 13.), plusz egy hét az utolsó könyvig (júl. 21.). Izgi!
Ha már könyv, hadd ajánljak egyet: épp Daniel Kehlmann A világ fölmérése című regényét olvasom (többek között, elvégre szünidő van, legalábbis nekem). Humboldtról és Gaussról, a 18. század két nagy tudósáról szól, akiknek egyetlen célkitűzése volt: teljesen felmérni, leírni, megismerni a világot. A könyv kicsit ironikusan, mégis érezhető lelkesedéssel beszél erről a korszakról, a nagy felfedezések évszázadáról. Kellemes kis olvasmány, akár nyaralásra is.
Ha már könyvajánlásra vetemedtem, akkor ajánlok még egy weboldalt is, csak csajoknak. A fiúk akár abba is hagyhatják az olvasást, köszi. Szóval nemrég találtam rá a http://www.ciklus.hu/ weboldalra, ahol nagyon profin fel lehet jegyezni mindent, ami a menstruációval kapcsolatos. Eddig nekem se jutott volna eszembe, hogy figyeljem, mikor van peteérésem, de ha az ember lánya teherbe akar esni, nem haszontalan dolog ez. Meg van egy jó kis fórum is, amibe regisztráció nélkül is bele lehet olvasni. Szerintem jó, hogy van egy hely, ahol végre lehet beszélgetni, információt szerezni ilyen dolgokról.