nakérem

Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább fekenetlennek? Próbálok visszatekinteni március közepére, amikor utoljára írtam. Az rémlik, hogy a szakdolgozattal voltam elfoglalva. Lehet, hogy azért nem jelentkeztem ennyi ideig, mert szégyelltem bevallani, hogy megint nem lettem kész vele? De biztatásképpen elmondhatom, hogy írtam vagy 35 oldalt, magyarul megtört a jég, elhittem végre, hogy képes vagyok erre, és még gondolataim is vannak a témáról. Szóval folyt. köv. (következő határidő október). Mi tagadás, az is közrejátszott az utolsó heti nagy összeomlásomban (mármint hogy 6 nappal a leadási határidő előtt szembesültem a ténnyel: nem leszek kész), hogy így nem nyáron kell hazamennem államvizsgázni, amikor jönne a sok látogató (hanem majd jövő januárban, amit sokkal kevésbé fogok sajnálni).
Ettől függetlenül voltam otthon pár napot március végén, és bár a szakdogát nem tudtam leadni, legalább a fogszabályzómat levették, ami miatt már megérte hazamenni. Kaptam éjszakait, kis műanyag vacak, fél évig kell használni.
Utána 2 hét tavaszi szünet következett, amit főként a ház rendezgetésére használtunk ki: kitisztítottam a szőnyegeket, kanapékat és ágyakat, nagytakarítást rendeztem, kigányoltuk a garázst, ami beköltözésünk óta nem volt kitakarítva, mert ott tároltunk egy csomó kacatot. Most a kacat nagy részét kidobtuk vagy elsuvasztottuk máshova, és egész rendezett lett a garázs. Ezenkívül az udvart is rendberaktuk: vettünk növényeket, kivittük a kerti bútort, és Dezső ötlete alapján lefestettük a falat. (Erről van is fenn kép az ő blogján.) Szerintem nagyon barátságos lett.
Húsvétkor meghívtuk Orsit meg Jenőt egy kis sonkára, ami nem is volt olyan egyszerű, mármint a sonka beszerzése. Itt ugyanis a füstölt kötözött sonka fogalma ismeretlen. Két boltban és egy hentesnél is kerestük, de nem volt (a hentes közölte, hogy rendelésre csinálhat ilyet, de ez nagyszombaton már elég késő volt, meg alighanem sokba is kerülhet). Végül egy csemegeüzletben láttunk meg valami hasonlót. Megvettük, megfőztük, isteni illata volt, de csülöknek bizonyult. Azért megettük, finom is volt. Volt hozzá tojás, retek, torma, tojássaláta, csokitorta (tudom, ez kevésbé hagyományos kellék), és Jenőék jóvoltából portugál bor és kecskesajt.
A húsvét utáni héten elutaztunk Párizsba, ami nekem másodszorra, Dezsőnek elsőre is nagyon tetszett. Az egyik Etap hotelben szálltunk meg, ezek viszonylag olcsó, alapszolgáltatást nyújtó szállodák a külvárosban, de a metróval 20 perc alatt benn voltunk a centrumban. Vettünk kétnapos múzeumbérletet, jártunk a Louvre-ban (konkrétan lejártuk a lábunkat és a derekunkat), a Notre-Dame-ban, a diadalívnél, az Eiffel-toronyban (fölmentünk a tetejére, a szomszédasszonyunk mondta is, hogy hú, az aztán nagyon drága!, mi meg mondtuk, hogy végül is ez volt a nászutunk, akkor mondta, hogy jó, belefér), a Conciergerie-ben, ami a forradalom idején börtönként működött, a Sainte-Chapelle-ben, ami a királyok kápolnája volt, és több benne az üvegablak, mint a fal, és még sorolhatnám. Dezső több mint 700 képet csinált, és feltette a flickr-re a (szerinte) legjobbakat. Lehet, hogy majd még hozzáteszek párat, például ezt nagyon szeretem:

Ez a St-Severin templom a latin negyedben. Nagyon tetszenek azok a csavart oszlopok az apszisban, szinte organikus hatást keltenek, olyan, mintha egy erdőben lennénk. A megvilágítás is telitalálat, és ezen a képen nem látszik túl jól, de egy nagyon szép, növényekből, virágokból formált kereszt lóg húsvéti dekorációként a főhajóban.
Nagyon szép időt fogtunk ki Párizsban, kicsit le is égtünk a Szajnán való hajókázás közben. Különben az tetszett a legjobban - és ehhez kellett a jó idő -, hogy a folyó partján mindenhol üldögéltek az emberek egyesével, kettesével vagy nagyobb csoportokban - nem a turisták, a párizsiak -, ették a bagettet, itták a bort, gitároztak, meg ami kell. Estére nagy társaságok gyűltek össze, és vidáman elpiknikeztek. Százméterenként játszott egy-egy zenész , például így:

vagy próbált egy-egy rezesbanda, szóval még zenei aláfestés is volt az andalgáshoz. Pesten szinte lehetetlen így birtokba venni a Dunát, mert egyszerűen nem lehet hozzáférni, legfeljebb a Margitszigeten.
Na ezt most publikálom, aztán folytatom egy másik postban, hogy ne legyen túl hosszú.