summer fun

A belga időjárás közkívánatra nyári beállításra váltott: ez azt jelenti, hogy hétköznap ugyanolyan pocsék idő van, mint mindig, de hétvégén kisüt a nap, lehet csinálni családi programot, élvezni kicsit az életet. Ennek megfelelően mi is sűrítettük a hétvégi aktivitások számát. Három hete például Rékával (volt osztálytársam, az EU-ban dolgozik) és pasijával, Péterrel egy Pablo's nevű mexikói étterembe mentünk vacsorázni - isteni volt -, majd egy Monkey Business nevű kocsmában kötöttünk ki, ahol egy kétagú formáció játszott. Az egyik srác magyar, a másik - ha jól emlékszem - szerb, és zenei repertoárjukban a macedón népdaloktól a magyar lagzizenén keresztül a belga slágerekig és a Beatles-klasszikusokig sok minden szerepelt. A hangszerelésben "csak" két gitár plusz énekhang szerepelt, de nagyon jól játszottak, tök sokan táncoltak (és iszonyat meleg volt, úgyhogy nem bírtuk túl sokáig).
Egy hete szombaton Tervurenbe mentünk utcafesztiválra (itt minden hétvégén van egy ilyen valamelyik városban, és a legtöbb ingyenes), megittunk pár sört, elhallgattuk Boaz Blacket és a Soul Patrolt, akik jó kis funk-soul klasszikusokat játszottak. Az énekes fehér öltönyben, hupikék ingben és hupikék tornacipőben pompázott a színpadon, és higanymozgással kísérte a zenét, majd később átöltözött bordó öltöny - rózsaszín ing és tornacipő kombóba. Tényleg jól szóltak, persze állt vagy tizenöt zenész a háta mögött, úgy meg nem nehéz. Csak húsz perc után vettem észre, hogy a három vokálos csaj közül a középső férfi. Én szívesen táncoltam volna, de még elég korán volt, és nem sokan táncoltak, meg Dezsőt nem lehet rávenni a táncra hat sör előtt (néha még annyi sem elég). A következő zenekar a Nailpin volt, egy népszerű flamand 'nu rock' banda, arrébb is mentünk gyorsan. A következő fellépőnek már csak egy számát hallgattuk meg, de az nem győzött meg semmiről, ráadásul a néni (afféle Blondie-epigon) elfelejtett felöltözni fellépés előtt, és hálóingben jött fel a színpadra.
Másnap elmentünk a Walibibe, Belgium legnagyobb vidámparkjába. Vasárnap volt, és rengetegen voltak, ráadásul mi kétszer álltunk sorba a bejáratnál: egyszer a kasszánál, egyszer pedig a bérletpénztárnál, ahol megkaptuk a Golden Passunkat. Merthogy éves bérletet vettünk. Az egyszeri beugró ugyanis 30 euróba kerül, az éves belépő meg 80-ba... Szerintem megéri. Ráadásul ezzel a bérlettel az Aqualibibe (élményfürdő) és a Bellewaerde parkba (állatkerttel kombinált vidámpark) is bemehetünk egész évben.
A legijesztőbb hullámvasutakra nem is mertünk felülni elsőre, pedig van ám mindenféle hurkos meg lezuhanós meg hátrafelé menős. Kiválasztottunk egy hagyományos favázas hullámvasutat, az a neve, hogy Vérfarkas. :) Jó sokat kellett sorban állni, főleg mivel egy kocsi elakadt a fölhúzásnál, ami miatt 20 percig nem haladtunk semmit. Tűzött a nap, le is égtünk, de végül csak sorra kerültünk. Előtte még azt fejtegettem Dezsőnek, hogy én nem is tudok sikítani, nem értem, egyes emberek hogy tudnak ekkorákat sikonyálni. De ki lettem röhögve utólag... A hullámvasút sokkal félelmetesebb volt, mint amilyennek kinézett kívülről. Igazság szerint amikor zúdultunk lefelé egy-egy hullámvölgybe, én annyira féltem, hogy nem tudtam mást tenni, mint hogy becsuktam a szemem és ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Azt hiszem, én sikítottam a leghangosabban, és persze fogtam a majrévasat, és csak néztem, hogy mások hogy merik elengedni a kapaszkodót... Szóval megvolt a halálközeli élmény, sírva-röhögve, remegő lábbal szálltam ki a kocsiból.
Következőnek ugyanennek egy nyugisabb verziójára ültünk fel, amiben az volt a pláne, hogy csomót kanyarodott, emiatt folyton oldalra dőlve mentünk. De ez már nem volt olyan félelmetes, inkább kellemes. Felültünk még a szellemvasútra, ami itt Tutankhamon-tematikával van kialakítva, és az a plusz benne, hogy lézerpisztollyal lehet lövöldözni világító pöttyökre, és pontokat gyűjteni. Amikor innen kijöttünk, észrevettük, hogy beindult a nagy attrakció, a Vertigo. Egy alkalmazott megpróbált minket azzal eltántorítani, hogy kétórás sorbanállással kell számolni, de mi azért csak beálltunk, és kb. egy óra alatt sorra is kerültünk. Ez a móka úgy működik, hogy először egy négyes beülőben jó magas felhúznak egy oszlopon, utána pedig egy kötélpályán csúszol végig. Kicsit olyan, mint a sífelvonó, csak iszonyat magasan van. Több oszlop között van kifeszítve a pálya, van benne spirál is, és majdnem az egész park fölött átsiklasz. Nem annyira rázós, mint a hullámvasút, úgyhogy nem is volt olyan félelmetes, de sajna ahhoz képest, hogy milyen sokat kellett várni, elég rövid maga a "csúszás". De azért nagyon tetszett.
Ennyi fért bele egy délutánba, de még egy csomó mindenre nem ültünk fel (például a vizes mókákra, ezt majd egy nagyon forró nyári napon, meg a hányatós-forgósakra, ezt egyikünk se bírja). Meg ugye ott van mellette az Aqualibi is, az élményfürdő, ahova a fiúknak csak "fecskében" lehet bemenni, sortban nem. Úgyhogy vettünk is Dezsőnek egy klasszikus fürdőgatyát, szerintem nyolcéves kora óta nem volt rajta ilyen.
A fürdőgatya-vásárlás úgy jött, hogy most szombaton bementünk a városba, eredetileg sétálgatni meg ebédelni a mexikói étteremben, de ez utóbbiban sajnos éppen zárva volt a konyha, úgyhogy egy dán étterem teraszán ültünk le, ahol nagyon finom előételt és - részemről - felejthető főételt ettünk. Majd úgy döntöttünk, hogy shoppingolunk egy kicsit, mivel mindenhol leárazások vannak. Elmentünk a legnagyobb bevásárlóközpontba, ahol rögtön beestünk egy sportboltba. És végre megdőlt a tézis, miszerint Belgiumban nem lehet Columbia cuccokat kapni, mivel itt nagyon jó választék volt belőlük. Dezsőnek már egy éve próbálunk venni egy új télikabátot, olyat, amiből kicipzárazható a polárbelső; és itt rögtön kettőt találtunk annyiért, amennyiért a mostanit vette tíz éve. (Az egyiknek a belsőrésze viszonylag kicsi, ezt én fogom hordani külön.) Itt vettünk fürdőgatyát is. :) Meg még egy-két apróságot. Ezzel el is fáradtunk, úgyhogy hazajöttünk.
Tegnap pedig állatkertbe mentünk, méghozzá a mechelenibe. Pontosabban a Planckendael névre hallgat. Nagyon klassz volt, csináltunk egy csomó fotót meg videókat is, a fotók éppen feltöltés alatt vannak, de hamarosan megtekinthetőek lesznek a szokásos flickr-címen. A videókat meg majd belinkelem, ha sikerül feltölteni.
Júj, és voltunk szerdán moziban, megnéztük az új Harry Potter-filmet. Szerintem tök jó volt (de én elfogult vagyok), külön vicces volt a hangulat a moziban: tapsoltak, éljeneztek, amikor elkezdődött a film, a csókjelenetnél, meg egyéb fontos pillanatoknál. Nagyon bírtam. A jövő hét végén pedig megjelenik a szeptalógia (van ilyen szó?) utolsó része, ami valahol mégis szomorú. Lezárul egy korszak, meg minden. De azért nagyon várom (előjegyeztettem a helyi Waterstonesban).
Na ennyit a velünk történt dolgokról, egyéb fontos híreink: július 4-én megszületett Jenő (Dezső kollégája) és Orsi (akivel együtt jártam suliba) kisfia, András (3640 grammal és 53 centivel). Szép, egészséges, hosszú lábú baba. :) Szintén babás hír, hogy Jutka és Szabi, akiknek az esküvőjén jártunk nemrég (és akik, ne feledjük ugye, a mi esküvőnkön találkoztak), máris várják első csimotájukat. Éljen-éljen, és nagy gratula az újdonsült és leendő szülőknek!
Én továbbra is próbálok munkát találni, vagy inkább várom, hogy megtaláljon a munka. Két hete találtam pár hirdetést, ahova magyar-angol tudással rendelkező emberkéket kerestek, de az egyikről kiderült, hogy IT support, szóval érteni is kéne a technikai részéhez, a másik meg sales, szóval ha jól értettem, a belga cég nevében kéne hívogatni magyar (autós?) cégeket, és próbálni eladni nekik valamit. Ez utóbbin még gondolkozom, de alapvetően nem kenyerem az ilyesmi. Ezenkívül megkeresett egy pasas egy álláshirdetéses oldalra feltöltött önéletrajzom alapján, ahol merészen angol-magyar fordítónak tituláltam magam, hogy nem érdekelne-e egy állás Amszterdamban (Hungarian Language Specialist, vagyis termékek, szoftverek, használati utasítások stb. magyarra fordításával és magyarországi viszonyokra való átalakításával foglalkozó pozícióra). Úgy éreztem, a napi minimum 4 óra ingázás nem opció, de udvariasan megkértem, szóljon már, ha lesz ilyen Belgiumban is. Azóta síri csend. A kiadóból mostanság viszont özönlik a munka, úgyhogy nem panaszkodom. A hétköznapjaimat bőven kitölti.
Azt hiszem, épp eleget írtam, most hagyom, hadd emésszétek. :)