Andris megérkezett! (második rész)

Ez ugye fél kilenckor történt, azóta egyáltalán nem sírt, csak evett, aludt, és néha nyöszörgött, kalimpált kicsit keze-lábával álmában. A nyugodtság maga, valóságos kis Buddha (a háj nélkül). Azonnal ráérzett a szopás technikájára (profi, nagy szívóerővel, többen dicsérték) és szerencsére volt is mit ennie.

Judit szegénykém egész délután laposakat pislogott, de nem aludt el, jöttek a telefonok, SMS-ek, no és látogatók a szobatársához. Andrist ez cseppet sem zavarta, a kórházban zajló felújítás ütvefúrózaja sem ébresztette fel (azért szerencse, hogy a munka leghangosabb - falszétverős - része már befejeződött).

Az egyik evést pont félbeszakította a gyermekorvos, aki megállapította, hogy minden rendben van a fiunkkal. Egy apró kis beavatkozást kell csak végezni rajta, mielőtt még hazajövünk a kórházból, ez pedig a kicsit lenőtt nyelvének felvágása. Rosszul hangzik, de nem komoly a dolog, újszülöttkorban elvégezve egy pillanat az egész, később nehezebb, fájdalmasabb (ahogy a doktornőnkhöz hasonlóan magyar, de ezer éve itt élő gyermekorvos fogalmazott: "mert akkorra megerősödik és már belemegy az ideg" - azaz gondolom, érez fájdalmat). Utána könnyebben szopik majd (még ennél is?), és állítólag az állkapocs fejlődése szempontjából is fontos a dolog, úgyhogy túl kell rajta esni, mert ha korábban nem is, az első fogorvosi látogatáskor a fogdoki úgyis megcsináltatná velünk.

Ja, mielőtt a gyermekorvos jött volna, Andris túl volt az első pisin (pont a nővérre irányozta az első pelenkacserekor), aztán az első kakin is (amivel gyakorlatilag a magzatszurok távozott a belekből, természetesen Andris még nem emésztett semmit ezalatt a pár óra alatt).

Mostanra már biztosan túlvan a harmadik szoptatáson is, még nem beszéltem Judittal, mióta megjöttem. Remélem az éjszaka nyugodtan telik majd, szerintem biztosan, ha az eddigieket veszem alapul. Én holnap reggel fél nyolc felé kezdem a kórházi műszakot, de délután aztán azért jó lenne dolgoznom is valamennyit, mert a munka ugye nem áll meg, csak megvár, és aztán rámömlik, ha hagyom.

No de lássunk pár képet, azt hiszem, eleget koptattam a billentyűket.











No, mára ennyit, ígérem, még jelentkezem egy-kétszer a kórházas napok folyamán, de aztán Judit visszaveszi a blogkontrollt. Ez szerintem mindenkinek jó hír :)