ez már tényleg az utolsó, holnap estig nincs több :)

Igaz, hogy Judit már a kórházban van, de az általános híréhségre való tekintettel írok helyette én, Dezső. Összefoglalnám a mai történéseket.
Reggel felkelés után kínunkban kicsit rendezgettük még a lakást ("én úgysem fogok pakolni egy hétig"), Judit sütött egy quiche-t (az lesz a vacsorám, nyám), átnéztük az összekészített táskát, szatyrokat, és délre szépen beértünk a kórházba, pontosan, ahogy kell. Judit bejelentkezett a kartonozó itteni megfelelőjében, ez pár papír kitöltéséből, és 2200 euró befizetéséből állt. Elvették a házassági anyakönyvi kivonatunk eredetijét és Judit ID-ját, ezeket majd a szülést követően kapjuk vissza a helyi önkormányzattól (aztán majd kezdhetjük az itteni konzulátusos - otthoni hivatalos körök lefutását).
Egy villámgyors vérvétel után lementünk a kocsihoz a cuccokért, és mindent felvittünk a 329-es kétágyas szobába, ahol Judit szobatársa egy tegnap szült nagyon aranyos és fáradt hölgy (szintén császár, negyedik gyerek, a legidősebb is csak négy éves, szóval lendületben vannak). Úgy gondoltuk, semmi sem maradt itthon, de a papucsot csak elfelejtettük. Már úgy volt, hogy este beviszem neki, de azóta problem solved, Judit nemrég kiment egy közeli boltba, és vett valami szupergagyi fröccsöntött remeket, a zuhanyzóig és vissza azért megteszi majd.
Ami ennél sokkal fontosabb: a babával minden rendben, egy fél órán keresztül hallgatták a szívhangját, mértek ezt-azt (nem tudom, ez otthon hogy szokás), többek között Judit lábát is. Ez utóbbira (mármint nem a lábára, hanem a megmérésére) a gumírozott harisnya méret megállapításához volt szükség, ilyet itt minden kismama kap a szülést követően. Beszéltünk a doktornőnkkel is, pont bent volt a kórházban, a szokott stílusában kicsit megnyugtatott ("amíg én nyugodt vagyok, maguknak sincsen okuk az idegeskedésre"), de nem volt teljesen lekezelő azért, szorult belé egy kis megértés is, jól appercipiálta, hogy mégiscsak az első gyerekünk érkezik, a rutin teljes hiánya főleg az izgulásban jelentkezik (egyelőre, aztán majd nyilván más dolgokban is :) )
Ma már nemigen történik semmi, a holnapi program a következő:
Reggel hétre bemegyek, Judithoz negyed nyolc körül jönnek, és viszik is a műtőbe, ahol én is végig vele leszek, attól az öt perctől eltekintve, amíg megkapja az érzéstelenítést, és elhelyezik az asztalon. Onnantól számítva maximum háromnegyed óra, és Andris már ruhában és a kezemben lesz azalatt, amíg Juditot ellátják :) Ha minden rendben megy, ezután mindhárman visszamehetünk Judit szobájába, és többet el sem viszik tőle/tőlünk Andrist.Aztán még 4-5-6 nap (pontosan nem tudni), és már jöhetünk is haza! (Persze lehet, hogy a menetrendet Judit már korábban megírta, akkor ezt vegyétek megerősítésnek :) )
Holnap jelentkezem, és ha nem is írok ennyit, a dimenziókat azért közlöm, és pár fényképet mindenképpen felrakok. Szilánkosra tört már a kezünk-lábunk a sok szerencsekívánástól, de azért mindig jól jön még több, úgyhogy holnap reggel szorítsatok, gondoljatok Juditra!

D.