itthon

No megjöttünk kedden. :) Nagyon jó volt végre kiszabadulni a kórházból, azért egy hetet ott töltöttem, már untig elég volt, a sok segítség ellenére is. Az első két éjszaka itthon nem telt éppen simán; annak ellenére, hogy Andris a kórházban nagy evések után simán aludt 3-4 órát az utolsó két napban, még meglehetős zajban is, itthon többet nyűgösködik, nem annyira akar elaludni evés után, és az első éjszaka kb. másfél óránként felsírt. Arra már rájöttünk reggelre, hogy ennek mi lehetett az oka. A kórházi szobában kb. 30 fok volt; volt olyan nap, hogy csak egy bodyban aludt, betakarva. Itthon meg 18 fok van, és hiába volt rajta body (igaz, rövidujjú), rugdalózó és hálózsák, plusz kispléddel, takaróval betakarva, egész egyszerűen fázott a gyerek. A kis keze jéghideg volt. Amikor 5 óra körül a sírására ébredtünk, azután, hogy 4-kor kétszer szopizott, úgy döntöttem, magam mellé veszem az ágyba. Úgy bebugyoláltam, hogy csak az arca látszott, odatettem a párnám mellé és betakartam még az én takarómmal is. Fél kilencig aludt a legnagyobb békében. A gond az, hogy sokkal jobban nem tudom felöltöztetni, maximum egy hosszúujjú bodyt tudok még ráadni, illetve a feje alá tenni a puha kisplédjét, hátha az is még melegíti, de pl. sapkát nem szívesen adnék rá éjszakára, úgyis ledolgozná magáról, vagy zavarná a megkötője, vagy hogy már félig lejött. És nem tudok ráadni még egy réteg ruhát, mert akkor a nyakánál nem tudom összekapcsolni a hálózsákot (ráadásul a teste többi része nem fázik, jó meleg). Szóval ez egy kisebb dilemma,egy kicsit fűtünk éjszaka, de sajnos az emeleti szobák így is elég hidegek (lent van a termosztát); remélem, a hosszúujjú body megoldja a dolgot, és hamarosan jobb idő lesz, így éjszaka is melegebb lesz pár fokkal. Egyébként lehet, hogy nem csak a fázás van a dologban, mert nappal is szeret jó alaposan bebugyolálva aluldni, afféle batyuként a szoptatós párnán (ma pl. kétszer is durmolt így három-három órát). Szerintetek ezt a párnát betehetjük az ágyába, és alhat azon éjszaka? Vagy azért jobb lenne, ha laposon aludna a hátán?
Másik tapasztalat: úgy döntöttünk, hogy éjszaka nem fogjuk használni a bébiőrt. Az első éjjel ugyanis becsuktuk az ajtókat és az ágyam mellett volt a bébiőr (nem légzésfigyelős, csak simán a zajokat figyeli). Én hatalmas szívdobogással ébredtem fel a legkisebb neszre is, és görcsösen figyeltem, hogy vajon lesz-e folytatása, sírni fog-e, vagy alhatok tovább. Mondanom sem kell, milyen jót aludtam. Annak szerintem semmi értelme, hogy minden nyekkenésre felriadjunk, amiknek a 80%-át álmában adja ki. Úgyhogy a bébiőr marad nappalra, amikor lent vagyunk az alsó szinten, ő meg fönt alszik. A sírását meg úgyis meghalljuk.
A nappalok különben elég jók, a fő műszakot sajnos éjszakára tartogatja, ilyenkor nehezebb megnyugtatni, meg persze mi is kótyagosak vagyunk a fáradtságtól (szegény Dezsőnek ma negyedévi zárást kellett csinálnia, nem tudom, hogy boldogult...). Felváltva ő vagy anyukám kelnek fel velem együtt Andrist megnyugtatni, amíg én a szoptatáshoz bekészülök (erről mindjárt írok többet a következő bejegyzésben).
Egyébként az ébren töltött idejét evéssel vagy sírással múlatja, szóval az érdeklődő nézelődés még nem szerepel a repertoárján, de azért dolgozunk rajta. :) Szoptatás közben vagy egy kisujjal a szájában (szintén lásd következő bejegyzés) nagy szemeket mereszt az emberre. De egy nyolcnapos kis palántától nem is várhatunk többet, ezek a szemek különben is éppen elég jól megolvasztják a szülői, nagyszülői szíveket. :)
Egyébként is egy gyönyörű kis pöttöm emberke, akit nem győzünk eleget csodálni.