szeptember

Nem nagyon jut időm a blogolásra, mert folyton megyünk valahova, találkozunk valakivel, ha meg nem, akkor én is inkább pihenek egy picit. Olyan, mintha már egy hónapja itthon lennénk, pedig csak két hét és pár nap volt, és még a hét végéig itt leszünk (és úgy érzem, ez a néhány nap is elég sűrű lesz).
Hol is hagytam félbe? Szarvason voltunk 20-áig, majd két napot Pesten, a hétvégén pedig esküvő(k)re mentünk. Ezt szerintem egész ügyesen lezongoráztuk, szombat délelőtt Julcsival lefutottunk egy fodrászat-kozmetika kört (a fodrászcsaj szárítás után még úgy döntött, megigazítja a hajamat, és sokkal jobb lett, mint volt - csak lenne energiám beszárítani mosás után!). Aztán lezúztunk Esztergomba, ahol egy gyönyörű helyen, a Szent Adalbertről elnevezett katolikus konferenciaközpontban volt a lagzi (és a szállás is, hála a magasságosnak). Mivel Léna barátnőm görögkatolikus, a párja pedig rómkat, "vegyes" liturgia volt, pontosabban a nagyrészt rk. liturgiába be voltak építve gk. részek, mint például az ifjú pár megkoronázása - bár erről sajnos már lemaradtam, kitalálhatjátok, ki volt olyan éhes, hogy a cuppogásától visszhangzott az egész templom az eskük alatt. :) Még beugrottam Andrissal a vacsora elejére, de már nagyon fáradt volt, úgyhogy elvittem megetetni és aludni. Aztán Julcsi vigyázott rá, én meg buliztam fél kettőig. Nagyon jó volt a kaja, a zene, a hangulat, szinte senki nem lépett le még éjfél körül, ahogy elnéztem. Nekem ez volt az első buli hosszú idő óta, úgyhogy nagyon élveztem. Még egyszer sok boldogságot Lénának és Solyminak, és persze Évinek és Gárdónak is, akiknek az esküvőjén Dezső képviselte a családot.
Másnap Julcsival visszamentünk Pestre, Dezső pedig feljött értünk, és együtt mentünk vissza Fehérvárra. Andris a nagyszülőket egy szépen kivitelezett átfordulással köszöntötte, majd pár percen belül megismételte, hogy aztán néhány napig csupán fejben érlelje a dolgot. Kb. péntek óta aztán már nagyon rutinosan csinálja, a beszorult kezét is simán kiszabadítja. Ja, a hátáról fordul a hasára, a másik irányt egyelőre nem is nagyon próbálgatja.
A héten egyszer feljöttünk Pestre, hogy találkozzunk Zsúékkal, Norkáékkal, SZPG-vel és Jutkáékkal, akik vendégül láttak mindnyájunkat Zuglóban. Nagyon jó kis babazsúr volt, kár, hogy olyan hamar este lett és mennünk kellett. Katáék és Boriék sajnos nem tudtak eljönni, talán majd máskor sikerül találkoznunk. Amilyen bénák vagyunk, fotózni itt se tudtunk (ez azért van, mert a fotónk akkutöltőjét nem hoztuk magunkkal Belgiumból, és le vannak merülve az akkuk, úgyhogy egész ittlétünk alatt nem tudunk fotózni). Norka és Zsú fotózott, Dezsőről és Andrisról készültek aranyos közös képek.
Aztán voltunk még Pákozdon, Dezső szüleinek telkén, Andris egy hatalmasat horpasztott a házban, majd a jó levegőt is kiélvezte. Egyébként most már szinte akárhol le lehet tenni aludni, és nagyon jókat alszik az utazóágyban is, bár amióta forgolódni próbál, némileg lehúzta az orráról a bőrt az ágy hálós oldalán (elég merev az a háló). Így lett lefényképezve az útlevélhez is, mint aki épp egy kocsmai verekedésből jött, ja és karikás szemekkel. Pénteken sikerült elintéznünk a papírok egy részét, először is fel kellett vetetnünk Andrist a népességnyilvántartó rendszerbe, mert még nem is volt benne, így kapott személyi számot, majd lakcímkártyát, és ezzel mehettünk útlevelet igényelni. A TAJ-számot pedig intézi nekünk egy kedves hölgy, aki rendszeresen jár az OEP-hez (vagy hova), de ahhoz is kell a lakcímkártya. Holnap pedig még az adószámot igyekszünk megszerezni, ez Dezső munkahelyén szükséges ahhoz, hogy Andris után megkapjuk a családtagi pótlékot (az adószámmal tudják a babát rögzíteni a könyvelési rendszerben, nem röhej?).
Ami még marad, az a találkozás néhány kedves baráttal, majd a szombati indulás visszafelé, autóval. Az út kétnapos lesz, kábé félúton megalszunk a nagybátyáméknál, akik Nürnberg közelében laknak. Remélem, Andris jól fogja bírni, szegény nem lelkesedik túlzottan az autósülésért, szűk neki és izzasztó, és túl nagyokat nem alszik a kocsiban.
Különben a kissrác szupervicces továbbra is, az összes létező családtagját pillanatok alatt az ujja köré csavarja és nyálas tócsává olvasztja (a nyálat ő adja hozzá). Vigyorog, dumál, sikongat, pff-eg, gurgulázik, vagy csak néz komolyan, elégedetten vagy urasan, mint Döbrögi. Este 8 körültől akár reggel hatig is alszik. Ha 4-5 körül ébred fel, még vissza tudom tenni, és alszik hétig-nyolcig, de ha már hat körül kel föl, nem alszik vissza.
Közben már másnap reggel lett, mert tegnap este nem tudtam elküldeni a bejegyzést. Ma reggel újabb történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, úgy is mondhatnám, hogy bekövetkezett az elkerülhetetlen: Andris addig ficergett az ágyában a délelőtti alvásra készülve, hogy egyszer csak hasra fordult, majd így békésen elaludt. Amikor benéztem rá, némileg a matracba fúródott fejjel szuszogott, úgyhogy egy kicsit megigazítottam a buksiját, de örülök, hogy el tudott aludni így is, és nem kezdett lázadozni. Egyébként ma öt hónapos.