megjöttünk

Szinte percre pontosan tartva az odaút szintidejét (14 óra 15 perc) megérkeztünk késő délután. Az út most egy kicsit döcögősebb volt, mint a múltkor, de Andris most is a körülményekhez képest nagyon jól viselte. Viszont Esso kútra az életben be nem teszem többet a lábam, egészen felháborított, hogy még egy nyamvadt pelenkázóasztal se volt, úgy kellett állva pelenkázni a (szaros) gyereket, és persze telepisilte a tenyeremet, amikor már félig rajta volt a tiszta pelenka, úgyhogy kezdhettem elölről. De ez volt a legnagyobb bosszúság egész út alatt, igazán jól jöttünk. Most egy kicsit fáradtak vagyunk, úgyhogy a bővebb beszámolóval majd pár napon belül jövök (nem merem megígérni, hogy holnap), most csak annyit, hogy döbbenetes látni, hogy Andris mennyit fejlődött két hét alatt, most már sokkal önállóbban járkál fel-alá, és sokkal többet beszél, szinte minden szót megpróbál utánozni. És a hazaérkezés óta sorolja a családtagokat, beleértve a nagyszülőket is, és keresi őket...