2009. szeptember 20.
megjöttünk
Szinte percre pontosan tartva az odaút szintidejét (14 óra 15 perc) megérkeztünk késő délután. Az út most egy kicsit döcögősebb volt, mint a múltkor, de Andris most is a körülményekhez képest nagyon jól viselte. Viszont Esso kútra az életben be nem teszem többet a lábam, egészen felháborított, hogy még egy nyamvadt pelenkázóasztal se volt, úgy kellett állva pelenkázni a (szaros) gyereket, és persze telepisilte a tenyeremet, amikor már félig rajta volt a tiszta pelenka, úgyhogy kezdhettem elölről. De ez volt a legnagyobb bosszúság egész út alatt, igazán jól jöttünk. Most egy kicsit fáradtak vagyunk, úgyhogy a bővebb beszámolóval majd pár napon belül jövök (nem merem megígérni, hogy holnap), most csak annyit, hogy döbbenetes látni, hogy Andris mennyit fejlődött két hét alatt, most már sokkal önállóbban járkál fel-alá, és sokkal többet beszél, szinte minden szót megpróbál utánozni. És a hazaérkezés óta sorolja a családtagokat, beleértve a nagyszülőket is, és keresi őket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Kis drága :D Egyébként igazad van, nagyon szörnyű állapotok bírnak uralkodni némely benzinkutakon...
Óriási jó, hogy Andris már többet használja a lábacskáit! Türelem rózsát terem...(egyebet nem, mondja Karinthy). Ketteske kisasszony is olyan jól viselkedett az úton, mint a bátyus?
Hehe, a szóllenőrzőm:bilies, talán Andris Esso kúti kalandjára utal...
Te bírtad? :) Üdv újra "itthon", gyere képekkel!
Örülünk, hogy emleget minket Andris, mi is róla beszélünk folyton és őt utánozzuk, nagyon feldob minket. Anya
Én elég jól bírtam, bár nagyon nehezen tudtam ébren maradni, sokszor el-elbóbiskoltam. De különben nagyon jó kis autó ez a Kia, kényelmesek az ülések, úgyhogy nem volt gond. A kiscsajt nem zavarta, még nem akkora. :)
Már válogatom a képeket!
Megjegyzés küldése