a nyelvi fejlődésről röviden

Engem végre ajának hív, magára épp az imént mondta, hogy Andis, és megvan az első kétszavas szószerkezet (nagyvonalúan mondatnak is hívhatjuk): jellemző módon a "ne bántsd!" (nebánt) felkiáltásunkat utánozta le. (Azóta mondja magától is, ha pl. eszébe jut, hogy leszedné a falról a dekormatricákat. Az önszabályozás nem működik tökéletesen, mert azért csak leszedi röhögve...)
Egyébként mindent utánunk mond, még akkor is, amikor úgy tűnik, nem is ránk figyel. Sőt ma hallottam a babatornán, hogy azt mondta, un, deux, trois, vagy inkább endöbá. (Most egy angol számot hallgatunk, a sorok végén sokszor mondja az énekes, hogy no, és tök jól utánozza.) Nagyon szépen artikulál, néhány mássalhangzót még nem tud kiejteni persze, ezeket tök logikusan helyettesíti valami hasonló helyen képzett, de egyszerűbb hangzóval (cs helyett k, v helyett m, f helyett p, l helyett n vagy d). És már nem tudom összeszámolni, hány szót tud, szerintem naponta tanul vagy öt újat. A kedvenc dalainak, mondókáinak tudja a szövegét, mindig mondja a sor elején, hogy mi következik. A régebben ismert szavak szépen tisztulnak, pl. a lapát apból napát lett, a vödör meg böből bödö. :) Egészen lenyűgöző folyamat ez.
Ja, még eszembe jutott, hogy megjelent a tárgyeset (négyet, ötöt, kéket, zöldet), valamint a kamuzás: Andris púzik, én megkérdezem, hogy mi volt ez, mire közli, hogy bojz, mármint a borz. :)