Néha komoly fejtörést okoz, mit is akar mondani Andris. Az előbb például egy régi párbeszédünket elevenítettem fel (én: Hol a puha? - ő mutatja az arcát; én: Hol a kemény? - ő mutatja a kobakját), amihez hozzátette: A habojoneszedje is kemény. Kétszer is visszakérdeztem, hogy micsoda?, de nem lettem okosabb. :) A selypítés miatt ugye azt is nehéz kitalálni néha, hogy amit j-nek ejt, az eredetileg l, r vagy netán tényleg j betű volt. De valahonnan ismerős volt ez a kis félmondat, úgyhogy törtem-törtem a fejem, és öt perc után bevillant, hogy "Keményre, kerekre, / ha bolond, ne szedd le!" Ilyenkor mindketten nagyon szoktunk örülni, hogy a nehézfejű anyának végre leesett, mit is akart mondani a csemetéje. :)
Nagyon jókat nevetünk a szövegein. Sokszor ismétel minket, csak persze amit ő mond, annak értelme is van. Valamelyik este a vacsoránál azt találtam mondani: így történt, tisztelt bíróság, mire "megismételte": tiszta finomság (de lehet, hogy tésztás finomságot mondott, mert épp bolognai pennét ettünk). A főzelékhez kért kolbászos uborkát (igen, kovászos), az utcán pedig közölte, hogy nem lépünk bele a kocsonyába (igen, pocsolya).
És már égetni is tud, a múltkor anyukámékkal beszéltünk skype-on, és kérdeztem tőle, mit ettünk a játszótéren (a helyes válasz a perec lett volna), mire gondolkodás nélkül rávágta, hogy bóti kaját (ez az üveges bébiétel, amit mostanában már nem is kap olyan sokszor, becsszó).
Ui.: Ja, és a lufit kifújom, a telefont pedig megtöltöm, arról nem is beszélve, hogy a tejbegrízre szórok kutyakakát. (Mielőtt valaki hívná a gyivit, kakaóval szoktuk enni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése