andrisságok

Andris most van túl egy egész hetes napközis táboron a játszóházban, ahova szoktunk, illetve szokott járni amolyan óvoda-előkészítő foglalkozásra. Nagyon jól érezte magát, 9-től kb. 4-ig ott volt mindennap, sokat játszott, mindenben részt vett, és hétfőt leszámítva mindennap aludt is, ami nagy szó, mert idehaza már vagy egy hónapja nem alszik. Kedden például így találtam, amikor érte mentem:

Édesek, nem? Két kis manócsek :)
A csajok (mármint a bébiszitterek) a játszóházban nagyon szeretik őt, mindennap elmondták, hogy milyen ügyes, okos, szófogadó jógyerek :) Szerintem ő is tényleg jól érezte magát, lelkesen ment minden reggel. Cserébe viszont három éjszaka is felébredt a héten éjféltájban, és átjött hozzánk - illetve csak első éjszaka jött át, a többi napon nem engedtük, mert képtelenség úgy aludni, hogy engem túr le a párnámról, Dezsőnek meg az arcába tipor. :) Szóval biztos megérezte a kis lelke az elszakadást, sok lehetett ez neki így egyszerre igazából, de az oviba majd egy picit fokozatosabb lesz a beszoktatás. Ugyanakkor ez arra jó volt, hogy lássuk, teljesen kész van már ő az ovira, és remélhetőleg jól is fogja magát érezni ott.
A beszéde nagyon sokat javult az utóbbi időben, megint teljesen jól lehet érteni, most arra hasaltunk rá, hogy tanulja meg végre, hogy van helyesen az én-te, úgyhogy állandóan kijavítgatjuk, ami mindenkinek nagyon uncsi, de máskülönben nem nagyon látom, milyen indíttatásból kezdené el ő helyesen használni. De megmondom őszintén, hiányozni fog ez a kis jellegzetessége a beszédének.