Žaborić

A nyár fénypontja kétségkívül az volt, hogy végre eljutottunk nyaralni, amire öt éve nem volt módunk. :) (A Belgiumból történt egy-két hetes hazautazásokat, amikor egyik helyről rohangáltunk a másikra, nem nevezném nyaralásnak.) Ez sajnos teljesen a nyár végére csúszott, jövőre korábban megyünk, bár most is amiatt alakult így, hogy Dezsőnek a június-július a munkahelyen nagyon hajtós, szabiról olyankor álmodni se lehet. Mondjuk nem is vágynék júliusban az Adriára, még így, nyár végén is nagyon meleg volt, de azért már elviselhető. Egy hétig voltunk ott, picit tovább maradtunk volna, de Zsófi belázasodott, úgyhogy hazajöttünk a tervezettnél két nappal előbb, de így is nagyon jót pihentünk. Az induláskor és út közben még nagyon feszültek voltunk, három nap ottlét után vettem észre magunkon azt, hogy lelazultunk, eltűnt a feszültség, lejjebb vettük a tempót. Reggel és késő délután mentünk strandolni, a 11 és 4 óra közötti időt a lakásban vagy egy plázában próbáltuk átvészelni (persze az alvásidő miatt inkább az előbbi, és szerencsére Andrist is rá lehetett venni az alvásra, úgyhogy az egész család nagyokat horpasztott).
Zsófi nagyon élvezte a vizet, igazi vízicsibe módjára lubickolt, persze még a kezünkben, de nem kétlem, hogy jövőre már önállóan fog úszógumival csobbanni. Andris már inkább fenntartásokkal viseltetett, eléggé fél most a víztől, csak a sekély részen volt hajlandó leülni, vagy a kezünkben besétálhattunk vele egy darabig, meg a felfújható csónakba is beült, az tetszett neki. Az úszógumiról hallani se akart. Remélem, jövőre már jobban fogja élvezni.
Voltunk kirándulni is Šibenikben egy délelőtt, Zsófi Dezső hátára kötözve a hordozóban, Andris a két lábán (bár volt, hogy néha felvettük, mert panaszkodott, hogy elfáradt), de hősiesen megmásztuk az erődöt. A rutinos városnézők így rehidratálnak:

Reggeli a teraszon:

A kilátás:



Jövőre újra megyünk, és sok minden még egyszerűbb lesz (pl. nem kell kiságy, babakocsi, etetőszék), és még szuperebb, mint idén :) Nézzétek meg a többi fotót itt.