Andris dumái

- Apa, te viccelsz! Pedig csak anyának szabad viccelni. A férfiak nem viccelnek!

Vacsoránál, sírós hangon:
- Én nem szeretem a karfiolt! Még soha életemben nem láttam ilyet! Nem is szép!
Végül megette, és úgy döntött, hogy mégis szép. :)

Lefekvéskor:
- Anya, ha nyávogok, elküldesz a bölcsődébe?
- Dehogy küldelek, kicsim. Valaki el akart küldeni a bölcsibe?
- Igen, az óvónéni azt mondta, hogy ha nyávogok, elküld a bölcsibe. (ajakrezgés, párásodó szemek)
- És miért nyávogtál?
- Mert nem sikerült felvenni a szandált meg a cipőt.
- Hm. Biztos bosszús volt az óvónéni, azért mondta. Nem hiszem, hogy tényleg el akarna küldeni. Én biztos nem küldelek el.
- Jó. (kis gondolkozás után) Anya, menjél ki. Ez nem a te ágyad!

- Anya, nézd meg, milyen sok betűt felhasználtam! - Mutatja a mágnestáblát, amit teljesen telerakott betűkkel random sorrendben.
- És mit írtál ki?
- Nem tudom, mert spanyolul van.

- Anya, te szeretsz a horvátországi Primostenben lenni?

Az orvosnál:
- Ügyes voltál, gyere, itt egy matrica. (Andris elveszi, elolvassa:)
- Protexin.
- Nahát, te tudsz olvasni?
- Igen, mert már nagy vagyok, három és fél éves, és magamtól tanultam!