nyögvenyelős

Azért is akadozik ennyire a blog, mert nagyon sokat betegeskednek a gyerekek, ha kiszámolnám, szerintem az jönne ki, hogy egy hónapból két hetet itthon vannak. Remélem, lassan vége lesz már a télnek (mondjuk még csak most húzott bele), felső légúti nyavalyáink vannak mindig, egyikből a másikba esünk. Különben szeretik az ovit-bölcsit, Andris jár hetente kétszer fejlesztő tornára is, vannak már kis barátai, akikkel inkább beszélgetni szokott, mint játszani, ahogy én levettem, de azért amikor megyek érte, mindig látom, hogy társasjátékozik a többiekkel. Zsófi is nagyon szereti a bölcsit, szívesen megy, a gondozónők nagyon szeretik őt, ezt olyan jó látni :) Őt még ebéd után hazahozom, mert itthon 2-3 órát is alszik. Az étvágya is javult, a bölcsiben mindig jól eszik, de mostanában itthon is, a betegséges időket leszámítva.
Voltunk gasztroenterológusnál (még októberben jelentkeztem be, januári időpontot kaptunk, jó, mi?), aki szerint azért növekszik ilyen lassan, mert tejallergiás - majd kiderül, hogy a leletek ezt alátámasztják-e, mindenesetre átálltunk tejmentes étrendre (ennek megfelelően szójás tápszert kapott, ami szerintem semmivel nem jobb, mint a tej, úgyhogy kezdem próbálgatni a zab- és rizstejet). Legszívesebben mindkét gyereket bevonnám a paleolit étrendbe, amit Dezsővel csinálunk október óta, de annak nagy részét nem hajlandóak megenni. Talán ha már nagyobbak lesznek.
Szóval ennyit az egészségünkről, azt mondják, az első év a közösségben a legnehezebb, és mindjárt vége a télnek, szóval azzal biztatom magam, hogy jövőre sokkal könnyebb lesz. :) De komolyan, ha nem lennék itthon, nem tudom, hogy oldottuk volna meg.